„Maradjatok bennem, akkor én is bennetek maradok.” (Jn.15/4.)
Jézus a szőlőtőről és a szőlővesszőről szóló hasonlatával fogalmazta meg talán a legszemléletesebben a követői és közte lévő ideális kapcsolatot, azaz a gyümölcsöző kegyelmi közösséget. Ahogyan a szőlővessző is csak a szőlőtővel való folyamatos, elven kötődéssel érlelhet dús fürtöt, úgy a hívő ember élete is csak Krisztuson keresztül gyökerezhet, helyesebben vezethet az örök üdvösségre. (Vö. Jn.15/1-11.) Ez a keresztény élet alapvető igazságának megállapítása, hiszen sorsunk alakulásában döntően minden azon múlik, mennyire élünk a hétköznapokban igazán Krisztusban. Ugyanis ettől függ, hogy mennyire lesz termékeny és örök folytatásra érdemes földi vándorutunk...
            A háborúval és politikai szemfényvesztéssel terhelt valóság azonban (most még) arról tanúskodik, hogy a világ egyre távolabbra kerül Krisztustól, egyre jobban igyekszik függetleníteni magát a Tízparancsban megfogalmazott isteni normától.  A világban végbemenő érték-eltolódások, negatív folyamatok bizony nem adnak túl sok okot a reménykedésre...
Mintha a hívők körében is valamiféle tudathasadásos állapot, bizonyos kettős-én alakulna ki: rendelkeznek egy vallásos és egy társadalmi éntudattal, s ez utóbbi szabályozza az előbbit. A hívő ént nyugodtan nevezhetjük templomi vagy ünnepi énnek is, hiszen többnyire csak az Isten házában eltöltött időre korlátozódik. Mihelyt az utcára, munkahelyre, vagy sok esetben az otthon légkörébe/bűvkörébe lépünk: felvesszük a világ ritmusát…
Amíg nem tisztulnak meg/le értékeink, ismét nem kerülnek helyükre a dolgok, amíg Isten helyét emberi okoskodás, önző érdek bitorolja, hiú remény bármi fajta szebb jövőben való bizakodás. Elsősorban a magukat – csupán a megszokások és a szavak szintjén - hívőknek vallóknak kell visszatalálni Krisztushoz, hogy környezetük számára is építő módon tudjanak reménységükről tanúságot tenni. Erre utal Jézus evangéliumi mondata: „Amint a szőlővessző sem tud gyümölcsöt hozni önmagától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem...”