2016. október 14.

 
Hétvégi tűnődések
"Vissza kell találnunk az ima útjára, hogy megtalálhassuk Istent..."
"... szüntelen kell imádkozni és nem szabad belefáradni." (Lk 18,1)

"Ha lesz egymillió imádkozó magyar, nem félek a jövőtől" - mondta Mindszenty József bíboros az ateista diktatúra kezdetén, amikor még senki sem láthatta az alagút végét. Aztán bizonyára sokak imádságának ereje és hite is kellett hozzá, a kommunista diktatúra egyszer csak összeomlott. Ám Mindszenty bíboros óhaja még nem teljesült egészen, hiszen az erkölcsi szabadosság és nihilizmus korában ma ismét égetően szükség lenne a nemzeti szintű megtérésre, engesztelésre...
Bármit is mondjon a hideg materiális szemlélet, minden racionális megokolással szemben a hittel gyakorolt imának ereje van. Annál nagyobb, minél többen és minél kitartóbban kapcsolódnak bele. Ezért egyaránt imádságra, megtérésre buzdítanak az egyházilag elismert és ma még el nem ismert Mária-jelenések is. Az önzéstől, szeretetlenségtől, gyűlölettől hangos és megosztott világból azonban fájdalmasan hiányzik az imádság csendje...
Az imádság nemcsak Istennel, de egymással is összekapcsol. Jóllehet többség - csakúgy, mint a komoly szeretetkapcsolatokat, családi kötelékeket ápoló, erősítő, személyiséget formáló beszélgetésről - erről (is) leszokott. Maradt a semmitmondó, felszínes "csevegés". Imával sokan csak "végszükség" esetén próbálkoznak. Ugyanakkor örömteli tény, hogy hazánk megtérése és erkölcsi megújulása érdekében számos egyházi közösségben működnek imacsoportok...
Jézus többek között az igazságtalan bíró példázatával akar kitartó imádságra buzdítani bennünket. Hiszen, ha az igazságtalan bíró az özvegyasszony sorozatos, szűnni nem akaró kérésének végül mégis eleget tesz és igazságot szolgáltat, "Vajon Isten nem szolgáltat igazságot választottainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak?" (Vö.: Lk 18,1-8)
Állhatatosság a hitben és imában, közös keresztény értékeinkben - tulajdonképpen ezen fordul sorunk. Vissza kell találnunk az ima útjára, hogy megtalálhassuk Istent, s benne rátaláljunk önmagunkra és egymásra...