2016. október 28.

 
Hétvégi tűnődések
"Az igazi teljesség és szépség Istentől jön."
"Az Emberfia azért jött, hogy keresse és üdvözítse, ami elveszett." (Lk 19,10)
 

Október végén az aranyló-rozsdúló fényekben fürdő természetet járva, kevés olyan szemet gyönyörködtető látvánnyal találkozik az ember, mint a téli álomra készülő ágak szépen halni készülő lombjai. Talán eszünkbe sem jut, de ilyenkor valójában az elmúlás szépségét tárja elénk a Teremtő Isten. A méltóságteljesen földre pergő, ősztől színezett levelek pompás szőnyegként terülnek lábunk elé. Később aztán halványuló fénnyel fakulnak a dús avarszőnyegbe, hogy lassan teljesen eggyé váljanak az anyafölddel. Az élet örök körforgása, a természet Istentől megalkotott harmóniája ez...
Az Isten szüntelenül keresi az embert, hiszen nem büntetni, hanem üdvözíteni akarja. Így történt ez Jerikóban is, ahol Zakeus, a vámos élt. Akkoriban nem szerették a vámosokat, hiszen a megszálló rómaiak feltétel nélküli kiszolgálóinak tartották őket. Zakeus viszont, amikor meghallotta, hogy a Mester a városba érkezik, úgy érezte mindenképpen látnia kell őt. Mivel alacsony termetű volt, esélye sem volt, hogy a nagy tömegben megpillanthassa. Előre futott hát és felmászott egy vad fügefára, hogy a lombok rejtekéből jól szemügyre vehesse őt. Mikor Jézus odaért, föltekintett és így szólt: "Zakeus, szállj le hamar! Ma a te házadban kell megszállnom." Ő gyorsan lejött és boldogan fogadta Jézust (a többiek nem kis felzúdulására). A közutálatnak örvendő vámos megtért aznap, vagyona felét a szegények között szétosztotta és kárpótolta mindazokat, akiket korábban megkárosított. Jézus így szólt a Zakeus háza elé sereglettekhez: "Ma üdvösség köszöntött e házra, mert ő is Ábrahám fia. Hiszen az Emberfia azért jött, hogy keresse és üdvözítse, ami elveszett." (Vö.: Lk 19,1-10)
Jézus bennünket is megszólít, a házunkba akar megszállni. Bármivel is "álcázzuk" esendő valónkat, átlát lombsátorunkon. Mert nem hagyja figyelmen kívül a lélekben sebzett, hozzá közeledőt.
Zakeus történetének tanulsága összekapcsolódik révbe érkezett szeretteink üzenetével: a földi javak birtoklása önmagában még senkit sem tett boldoggá. Az igazi teljesség és szépség Istentől jön. Ha ilyen csodálatos szépséggel öltözteti fel a téli álomra készülő természetet, mennyivel inkább tudná szépséggel és harmóniával megtölteni a mi életünket, emberi kapcsolatainkat. A "krizantémos napokon" közelebb hajol hozzánk a földön túli szeretet és szelíden figyelmeztet, hogy még mielőtt életünk őszén az utolsó falevél is lehull, kegyelmesen ránk találhasson az Úr...