2016. november 04.

 
Hétvégi tűnődések
"Az eljövendő élet nem ennek az életnek a folytatása..."
"Hiszen meg sem halhatnak többé, mert hasonlók az angyalokhoz
és mivel a föltámadás fiai, az Isten fiai." (Lk 20,36)
 

Még az ilyen szép őszi napokon is - melyekben a mögöttünk hagyott héten volt részünk - előfordul, hogy magunkba roskadunk a hiábavalóság és magányosság érzésével küszködve. Akadnak, akik - különösen mindenszentek és halottak napja környékén - már idegennek érzik magukat itt, hiszen szeretteik közül tulajdonképpen mindenki az öröklétbe költözött. Mások viszont ilyenkor (is) megtapasztalják, hogy élők, holtak - összetartozunk. Mindannyian sorsunk beteljesedése felé menetelünk, s jutunk közelebb a végállomáshoz napról-napra. Mindennapi harcaink és fájdalmaink közt reményt adhat a hely tudata, ahol már nincs halál és búcsúzás...
Ugyanakkor Isten nem azt kívánja tőlünk, hogy búskomorságban, befelé fordulva, elzárkózva a világtól pergessük múló napjainkat, hiszen életre vagyunk teremtve - örök életre! Ez a felismerés egyszerre reményt és felelősséget is önt csüggedő szívünkbe. Segít bennünket a helyes önismeret és a szélsőségektől mentes felfogás kialakításában, helyünk megtalálásában. Mivel nem a sötét semmibe fut sorsunk, nem érdemes mindjárt itt az elején - pillanatnyi előnyök reményében - elrontani...
Nagyon is földi mércével mérjük a túlvilágról alkotott gondolatainkat, ahogy Jézushoz is ilyen gondolkodással közeledtek ellenfelei, akik a feltámadás kérdését egy többszörösen özvegy asszony erőltetett példájával igyekeztek nevetségessé tenni. Jézus így válaszolt nekik: "A világ fiai nősülnek és férjhez mennek, de akik méltók lesznek arra, hogy eljussanak  jövendő világba és a halálból való föltámadásra, nem nősülnek és nem mennek férjhez. Hiszen meg sem halhatnak többé, mert hasonlók az angyalokhoz, és mivel a föltámadás fiai, az Isten fiai." (Vö.: Lk 20,27-40)
Az eljövendő élet nem ennek az életnek a folytatása, melynek emberi szaporodásra van szüksége, hogy ki ne pusztuljon. Nem a világ boldog pillanatainak újra élése, vagy valamiféle folytatása, hanem az ember-lét végső dimenziója, azaz megdicsőülése.
Mivel Teremtő Istenünk az élők Istene, ezért életünket, amit tőle kaptunk, fenntartja a síron túl is. Efelől egészen bizonyosak lehetünk, hiszen ha nem így tenne, önmagának mondana ellent...