2016. december 09.

 
Hétvégi tűnődések
"... örömteljes adventi reményben élünk?"
"Te vagy-e az, akinek el kell jönnie, vagy mást várjunk?" (Mt 11,3)
Advent 3. vasárnapja

Fogynak a napok (s nem mindegy, hogy telnek vagy múlnak). A harmadik gyertyaláng adventi készületünk utolsó szakaszát nyitja meg előttünk. Sokak számára ez egyet jelent a vásárlási láz fokozódásával: egyik üzletből a másikba szaladgálnak, hogy beszerezzék a legszükségesebbeket. Mintha ez az időszak is kizárólag az anyagiak körül forogna és csupán a fogyasztásról szólna. (Persze tudjuk, a kereskedők számára valóban nagy üzlet a karácsony.) Így viszont - ha bennünket is magával ragad ez a sodrás - csak üresen múlnak a napok. Aki enged a többség által képviselt felfogásnak és elhiszi, hogy ezen múlik az ünnep, kezdi kényelmetlenül érezni magát. Pedig nem attól lesz meghitt, szép a karácsony, ha ilyen vagy olyan "termékkel" ajándékozzuk meg szeretteinket. Keresztelő Szent János tanítványaival szelíden kérdezik, akiknek - kivált hónap végén - esetleg még a kenyérrevalót is be kell osztaniuk: "Te vagy-e az, akinek el kell jönnie...?" "Valóban a te érkezésedre készülnek az emberek?"
Jézus így válaszolt a jánosi tanítványoknak: "Jelentsétek Jánosnak, amit hallotok és láttok: vakok látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak, süketek hallanak, halottak föltámadnak, a szegények pedig hallgatják az evangéliumot." (Vö.: Mt 11,4-6) Vajon advent lélekfényesítő idejében hány embertársunknak nyitottuk fel a lelki szemeit; segítettük-e bárkinek is botladozó lépteit, hogy ő is közelebb juthasson Jézus felé; akadt-e beteg, aki számára éppen jó tetteink által lett kicsit elviselhetőbb a szenvedés; a süket füleken keresztül éppen szavaink által jutott szívekig a remény; és örömteljes készületünk vajon hány bűnbe és megszokásba csontosodott társunkat vezetett vissza az életbe? Látnák-e rajtunk a korabeli tanítványok, hogy örömteljes adventi reményben élünk? Beköltözött-e otthonunkba, belopta-e magát a szívünkbe-lelkünkbe az úrjöveti készület vagy most is csak a fogyasztás és a megszokás szelleme rángat bennünket ördögi láncokon?
Mi, keresztény hívő emberek, Jézust várjuk. Rossz úton járunk, ha másként gondoljuk. Szeretetben, lelki gazdagságban, egymást (is) építően kellene telnie, s nem csupán múlnia a rorátés napoknak. Ha eddig másfele vittek volna botladozó lépteink, tegyük meg a szükséges korrekciót...