2016. december 16.

 
Hétvégi tűnődések
"... az Úr angyala bennünket is meglátogat."
"József erre fölébredt álmából és úgy cselekedett
amint megparancsolta az úr angyala." (Mt 1,24)
Advent 4. vasárnapja

Mennyire keserű tud lenni a csalódás, ha valamilyen váratlan dolog keresztülhúzza régóta vágyott terveinket. Olykor teljességgel tehetetlennek érzi magát az ember, ha jobbat várván újra csak a rossz környékezi. Nem volt ezzel másként a názáreti ács, József sem, amikor szembesült a ténnyel: hőn szeretett menyasszonya gyermeket vár. Fájó szívvel hűtlenségre gyanakodva - mivel becsületes ember volt - azon gondolkodott, hogy a külvilág felé nem fedi fel szomorú titkát, hiszen azzal aláírta volna Mária halálos ítéletét, inkább titokban bocsátja el, s így elkerülheti a kegyetlen megkövezést. Vívódásai közepette, álmában kapta az angyali jelenést, mely megvilágította a történteket: "... ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, hiszen a Szentlélektől van áldott állapotban. Fiút fog szülni, akit te Jézusnak nevezel, mert ő szabadítja meg népét bűneitől." (Vö.: Mt 1,18-24)
Lám, menyire nemes tud lenni az, aki igazán szeret, még a legnagyobb szomorúságban sem akar a másiknak rosszat, gondja van a másik méltóságára, távol áll tőle a bosszú legparányibb jele is. A szeretet alaptermészete szerint ilyen: békességes...
Az Úr közel. Közelségét angyalok jelzik. Kétségeink és vívódásaink közepette az Úr angyala bennünket is meglátogat. Ha nem is egészen úgy, ahogyan azt tette Názáretben Mária vagy éppen József házában, de kétséget kizáróan - és ahogy fogy az idő - egyre bizonyosabban. Ám ha nincsen szeretet a szívben, nyoma sem marad az angyalpornak, eltűnik, még mielőtt rácsodálkozhatnánk...
"Ébredj, ember, mély álmodból..." - szól az ismert adventi egyházi ének. Amikor várakozásunk negyedik gyertyáját is meggyújtjuk, már lesz annyi fény, hogy felfedezhessük az angyalt, aki "kézen fogva" elvezetne Betlehembe. Lehet, hogy túl álomszerűnek tűnik, de az út nagyon is valóságos! S az adventi út, ha hitelesen igyekszik végigjárni az ember, kicsit meg is változtatja. Ilyenkor mások kicsinyességére még megbántottságában sem válaszol hasonló módon; van egy-két jó szava a gondokkal küzdő másik emberhez, legyen az akár egy ismeretlen kéregető, hajléktalan; közöttünk élő mégis magányos; egy gyermek, akinek most észrevesszük mindig szomorú tekintetét; egy eddig mellőzött rokon vagy családtag, akitől valami régi sérelem vasfüggönye választ el...
A karácsony előtti utolsó napokban álljon előttünk a türelmes és szeretettel teljes József példája, hogy ez a kegyelmi időszak kicsit maradandó módon formálhassa lelkünket...