2016. december 23.

 
Karácsonyi tűnődések
"Ne féljetek!"
"Az igazi világosság, mely minden embert megvilágosít, a világba jött." (Jn 1,9)

Havatlanul, karácsonyfa taposó menekültekről, adventi vásáron tömeggyilkoló terroristáról, lövöldöző fanatikusról, tömegszerencsétlenségről, újabb szíriai keresztényüldözésről szóló hírekkel érkezett az idei karácsony. Mintha egy nagy és fájó seb lenne a világ, ahol – legjobb igyekezetünk ellenére is – naponta kezeink között vérzik el a szeretet. A betlehemi út utolsó lépései közben többen érezzük magunkat fáradtnak és fájdalmasan szürkének. Mintha megint sikertelen lett volna minden igyekezetünk. De hiszen éppen ezt szeretné velünk elhitetni az a világ, amely ordít és prüszköl az evangélium jó hírétől, Isten újfent irgalmas szeretetétől. Ne hagyjuk megtéveszteni magunkat attól, amit lát a szemünk. A szeretetből több van a világban, mint amennyit hallunk róla. Hányan és hányan igyekeznek most is megsegíteni a szükséget szenvedőket. Minden nyomorultságunk ellenére szeret az Isten: újra világosságot, gyógyító fényt küld sokat szenvedett földünkre ezen a Szent Éjszakán…
„Ne féljetek!” – harsan Betlehem pusztájában az angyalok éneke. Nincsen minden veszve! Gondoljuk csak meg, hiszen havatlanul is vágyik az ember valami tisztára, valami szépre. Belekapaszkodna abba a puha fehér lepelbe, melyet jobb időkben az égből terítenek a fekete földre. Jóllehet, mintha kevesebb angyal repkedne körülöttünk, mintha a pásztorok is megfogyatkoztak volna, mégis, amíg szeretni képes a szív és remél a lélek – életünk szövetének összegubancolódott szálait kész kisimítani apró gyermeki kezecskék által a karácsonykor megtestesülő gondviselő Isten…
Bátorodjunk az egykori betlehemi pásztorok nyomába, amíg szól a glóriás ének. Azt vigyük, amink van, amik vagyunk: gyermekeink őszinte örömét és mosolyát, vagy éppen kétségeinket, árvaságunkat, bánatunkat, gyászunkat, a betegség keresztjét vagy a nyomasztó rosszhírek terhét, a könnyeinket se szégyelljük, de azt se rejtegessük, hogyha szeretettel van tele a szívünk.

Karácsonyi Kisded, rejtsd szívünkbe csillagvilágod, mely kitart akkor is, ha az ünnep már halványulni kezd és újra ránk borul az éj.
Legyen áldott karácsonya minden jóakaratú embernek!