2016. december 30.

 
Hétvégi tűnődések
"Csodákra lehet képes az ember, ha Isten kegyelme munkál a lelkében."
"A pásztorok azután hazatértek. Dicsérték és magasztalták Istent mindazért, amit úgy láttak és hallottak, ahogy az angyal előre elmondta nekik." (Lk 2,20)

Esztendőnk utolsó napjára ébredtünk, a következő hajnal már az újévet hozza. Aztán lassan az ünnepek is elmúlnak. Tele vagyunk a holnapot firtató kérdésekkel és az elmúlt hetek, hónapok történéseiből alattomosan előtolakodó félelemmel. A gonoszság piacán olcsó portéka lett az ember. A megszentségtelenített élet szörnyű következménye, hogy az elvetemült ember előtt ma már semmi sem szent. Az erkölcsi relativizmus és a rosszul értelmezett (vallási) tolerancia oltárán a legdrágábbat áldozza fel az emberiség. Minden viszonylagossá vált és ezzel együtt terjed a halál kultúrája...
Isten azonban visszavonhatatlanul belépett a történelembe az első karácsonyon - erre emlékeztetett bennünket egy héttel ezelőtt is. Bár nem vonulhat mindig vissza a betlehemi barlangistálló egyszerű csöndjébe, de karácsony lelkületét megőrizheti a jóakaratú ember.
Miután köszöntötték a Kisdedet, hazatértek a pásztorok is - olvassuk a Lukács-evangéliumban. Bár továbbra is korábbi foglalatosságukat végezték, azonban egészen más lelkülettel: "Dicsérték és magasztalták Istent mindazért, amit úgy láttak és hallottak, ahogyan az angyal előre elmondta nekik." A remény teljesen új dimenziója nyílt meg előttük, hiszen a "glóriás üzenet" szóról-szóra igaznak bizonyult. Számukra kétséget kizáróan bizonyossá vált, érdemes hinni és ráhagyatkozni az Istenre...
Ünnepek múltával, az újesztendőben számunkra sem lehet más az üzenet, mint újfent rábízni magunkat Istenre és a betlehemi pásztorokhoz hasonlóan visszatérni a dolgos hétköznapokba. A jövőben (is) minden azon múlik, mennyit leszünk képesek megőrizni karácsony lelkületéből. Jóllehet, embert próbáló időket élünk, Isten azonban kezünkbe adja sorsunkat, ismét saját döntéseinknek fog kiszolgáltatni bennünket. Csodákra lehet képes az ember, ha Isten kegyelme munkál a lelkében. Ebben bízhatunk, ha megőrizzük méltóságunkat - nem leszünk egymás farkasai -, kegyelméből erőt meríthetünk. Ennek tudatában - minden negatív szándék ellenére - lehet lelkiekben gazdagabb, szeretetben, megértésben, összefogásban bővelkedőbb évünk.

Bízzuk Újra Életünket Krisztusra!