2017. március 03.

 
Hétvégi tűnődések
"... ki-ki megvívhassa harcát saját gyöngeségei ellen."
"»Takarodj, sátán! Írva van: Uradat, Istenedet imádd és csak neki szolgálj!«
Akkor otthagyta őt az ördög, angyalok jöttek és szolgáltak neki." (Mt 4,10-11)

Hangzavar vesz bennünket körül, vásári lárma. Aztán mintha egy hajnali bálteremben ébrednénk, arra döbbenünk, hogy üres asztalok, felborított székek, pecsétes abroszok és szakadt girlandok között botorkálunk térdig szemétben. S egyszer csak homlokunkon porlad a hamu: "Memento Homo!" - emlékezz ember, a múlandó világból körülötted semmi sem marad, veled együtt elporlik minden, mint a hamu. Csak a lelked halhatatlan. Nézz magadba: ismét eljött a (ki)józanodás, a korrekció ideje...
Jézus negyvennapos pusztai magányba vonult, hogy imádságos böjttel győzze le önmagában mindazt, ami gyarló, emberi. Három alkalommal próbálkozott a kísértő, hogy eltérítse eredeti szándékától. Jézus azonban legyőzte, s így végül angyalok szolgáltak neki. (Vö.: Mt 4,1-10) Vonuljunk belső pusztánk csöndjébe mi is, hogy ki-ki megvívhassa harcát saját gyöngeségei ellen. Ez a küzdelem hozhatja el a legszebb győzelmet, melyet ember csak önmaga felett arathat. A sátán ma is támad, hiába kárhoztatott tehetetlenségre, a világ kiszolgálja, a kezére játszik. Elhiteti csillogásaival, hogy a három igazán lényeges szempont a hedonizmus, a bírvágy és önimádat. Aztán ha valaki elindul ebben az irányban, szinte észrevétlen kerül egyre mélyebbre, végül pedig a semmibe jut. Nem marad más csak a hideg és sötét nihil. Mert egyszer véget ér a karnevál - az álarcok lehullnak, a díszletek leomlanak. S ha nincs mögötte tartás, jön a keserű kiábrándultság. Nem szabad eddig eljutni! Ki kell mondani időben: "Takarodj, sátán!"
A lemondás sohasem kényelmes - hiszen ez benne a lényeg. Éppen ezért nem is lehet cél, hanem a belső tökéletesedés elérésének egyetlen hathatós eszköze. De ha képesek vagyunk (krisztusi) elveinkhez hűek maradni - még ha erőfeszítésekbe kerül is -, hosszú távon találunk megoldást életünk égető problémáira.
Ha következetesen indulunk el az önmegtagadás nagyböjti útján, negyven nappal később a világ egy másik arcát fogja előttünk feltárni. A tövisek közt megláthatjuk a rózsát, a nyüzsgő világban pedig akár az angyalokat is tetten érhetjük...