2017. április 07.

 
Hétvégi tűnődések
"Meglehet, akit barátnak hiszünk, egy váratlan pillanatban orvul hátba támad..."
"Bizony mondom neked, még ez éjjel, mielőtt a kakas szól,
háromszor tagadsz meg engem." (Mt 26,34)
 

Pálmalevelek, virágeső, éljenző és hozsannázó tömeg fogadta Jézust virágvasárnap, midőn átlépte Jeruzsálem "aranykapuját". Erre ellenfelei sem számítottak, így - ekkor még - tehetetlenül semmisült meg az elfogatására érkező farizeusok vezette templomi őrség. Ez a királyoknak járó tisztelet azonban cseppet sem részegítette meg, nagyon jól tudta, hogy mi fog következni alig egy hét múlva, amikor egy másik, sokkal szűkebb és dísztelenebb kapun kényszerül elhagyni majd a várost. Minden bizonnyal azt is tudta, hogy a tömeg akkor is körülfogja, ám többen majd halálát követelik, virágszirmok helyett pedig leköpdösik és aljas gonosztevők közé sorolják...
Végletekig különös az emberi természet. Egyszer lelkesedésében az egekbe emeli, máskor földbe döngöli ugyanazt a személyt - mikor mit kíván érdeke, mit diktálnak érzelmei. Meglehet, akit barátnak hiszünk, egy váratlan pillanatban orvul hátba támad, s ha ezek után az utcán találkozunk vele - nem biztos, hogy elfordítja arcát, hanem - nyájasan szemünkbe mosolyog. Ugyanabban a kapcsolatban szeretünk és gyűlölünk. Hívség és tagadás erőterében zajlik életünk. Ez történhetett Péterrel, az utolsó vacsorán buzgón fogadkozó apostollal, amikor Jézus megjövendölte magányos szenvedéseit. Előrevetítette övéi hűtlenségét és Péter háromszoros tagadását. Ő persze sértődötten és önérzetesen kérte ki magának: "Ha meg is kell halnom veled, nem tagadlak meg." Az Olajfák-hegyén Mestere elfogatásakor ugyan még kardot rántott, hogy bizonyítsa hűséges elszántságát, de pár órával később már azt is letagadta, hogy ismeri őt. S mikor harmadszor is megtagadta, hajnalt kiáltott a kakas... (Vö. Mt 26,30-35.,69-75)
Ne ítéljünk elhamarkodottan! Bizony, életünk során nem mindig lépdelünk virágszőnyegen. Néha túlbuzog bennünk a lelkesedés, a fakó napokon viszont önmagunk gyönge árnyékai leszünk. Isten és ember előtt tett fogadkozásaink ellenére újra és újra az önteltség, gőg vagy éppen a hűtlenség vermébe esünk. Egyszer fent és egyszer lent. A kakas viszont megszólal: könyörtelenül kiált a lelkiismeret. Szirmok és virágok között is feltűnik a kereszt. Jézus keresztje. De nem azért, hogy ledöngöljön, elszámoltasson, hanem hogy kiemeljen bűnsötét vermünkből, ahová minden igyekezetünk ellenére menetrend szerint megérkezünk. Ezért jelenthetnek nekünk is különleges lehetőséget virágvasárnap után nagyhét szent napjai...