2017. május 19.

 
Hétvégi tűnődések
"A szeretetlenség sebeibe botlunk lépten-nyomon."
"Aki ismeri és megtartja parancsaimat, az szeret engem." (Jn 14,21a)
 

Aki igazán szeret, az tiszteli a másikat, tiszteletben tartja érzéseit, elveit. Ha erre képtelen, akkor nem tud helyesen szeretni. Mert szeretni csak azt lehet, akinek elfogadjuk elveit, érzéseit az összes gyengeségével együtt. "Nehéz úgy szeretni, ahogyan kell/ Amit a másik örömmel elvisel/ Nehéz szeretni okosan, józanul/ Szeretni sajnos senki nem tanul" - énekli Halász Judit kedves slágerében. Hogyan kell helyesen szeretni? Ki taníthat meg rá? Tökéletes szeretet csak Istenben van. Szeretetünk annyiban tökéletes, amennyiben visszatükrözi az isteni szeretetet.
Ha két ember között több az, ami elválaszt, mint ami összeköt, csak felszínes érzésekről lehet szó, ami hosszú távon aligha lehet működőképes. Talán a legtöbben ott hibázzák el, anélkül igyekeznek elköteleződni, hogy alaposan megismernék a másikat, s az igazán fontos dolgokra helyeznék a hangsúlyt...
A szeretetlenség sebeibe botlunk lépten-nyomon. Pedig senki sem tartja magát rossznak, gonosznak, a tetteink viszont nagyon gyakran éppen az ellenkezőjét támasztják alá. Pontosan tudta ezt Jézus is, ezért sohasem a szóbeli hitvallást tette az első helyre. Hiszen mit érnek a szavak cselekedetek nélkül? A hívséget sem szavakkal kell kifejeznünk. "Aki ismeri és megtartja parancsaimat, az szeret engem" - mondja Jézus. Értékrendünket sem elveink folytonos hangoztatásával alakítjuk ki, hanem következetes magatartásunkkal, mely minden egyes döntésünkben, választásunkban is érvényre jut. Könnyen mondja a száj, hogy szeret, ha a szív csöppnyi érdeklődést sem mutat a másik iránt...
Jézus megfordítja a sorrendet, előbb meg kell ismerni a parancsokat, követelményeket, elveket, ha azok számunkra elfogadhatóak, akkor a képviselőjük is szimpatikus lehet. Ez a jézusi elv minden más szeretetkapcsolatban is segít eligazodni, segít akár életre szóló döntést hozni...
Minden személyek közti relációnak és elfogadásnak alapja a szeretet. Az a szeretet, mely nem ragad meg a szavak szintjén, de minden egyes napon következetes tettek által igazolja magát. Aki így cselekszik, "joggal" számíthat a kinyilatkoztatás bizonyosságára...