2017. június 03.

 
Hétvégi tűnődések
"... a pünkösdi szél nemcsak vigaszt, de új reményt is hozhat."
"Vegyétek a Szentlelket!" (Jn 20,22)
 

A hirtelen jött kánikulát váratlan eső hűti le. Erdőkkel, mezőkkel, virágos kertekkel együtt sóhajtanak fel a fáradt, poros utak. Mintha frissítő sétára invitálna a lassan leereszkedni készülő alkony. A kellemes estétben bodza- és akácvirág illata keveredik a frissen nyírt fű illatával. Ilyenkor valóban testet-lelket gyógyító hatású lehet egy-egy séta. Szükségünk van ezekre a csendes természet közeli percekre, órákra. Időnként engedni kell, hogy gondjaink, aggódásaink, féltéseink szorításából kiszabaduljon, s kicsit felfrissüljön a lelkünk... Csupa lángolás a feltámadás ötvenedik napján ránk köszöntő reggel. Lángolnak a (pünkösdi) rózsabokrok, miközben frissítő szél szárítja a hajnali könnyes harmatot. Megérint bennünket a lángoló szív szeretete. Ugyanaz a kegyelem járja át a lelkünk, melyből azon az első pünkösdön - a Szentlélek ereje által - megszületett az egyház. A heves szélzúgás, a tanítványokra ereszkedő lángnyelvek, a szívükbe költöző erő és bátorság… mind-mind jelei és kísérői voltak az új kezdetnek. Jézus nagyon jól tudta, hogy csupán a maga erejére támaszkodva mennyire gyenge és esendő marad az ember, ezért küldte az „új közbenjárót”.
Ma is fú a pünkösdi szél. A Lélek itt van, árad(na) a kegyelem. De vajon akad-e szív, mely kitárul, hogy fogadja az Ég ajándékát? A szívek ajtaja kulcsra zárva, vagy bátortalanul, csupán résnyi a hely, az is szinte a küszöb alatt. Csupán keveseknek adatik meg, hogy a frissítő, tisztító fuvallat eljusson szívük legbenső szobájáig...
Lehetnek terveink, elvárásaink akár saját magunkkal szemben is, ha azonban nincs bennünk erő és kitartás – hiába minden. Olyan, mint a szélcsend miatt meghiúsult vitorlásverseny: semmit sem ér a kitűnő hajótest, a kifogástalan vitorla, ha nincs, ami feszítse, energiával megtöltse. Történjen bármi életünkben, hogyha hívő emberként cselekszünk és gondolkodunk, a pünkösdi szél nemcsak vigaszt, de új reményt is hozhat. A Lélek kiáradásának emléknapja mindig ünnep. A maga nemében egyedülálló, hiszen nem csak egy történelmi tény emlékezete, hanem ma is aktív, jelenlévő kegyelmes valóság.
Szükségünk van a szép alkonyok és hajnalok által megidézett frissítő fuvallatra, mely lelkünk csöndjében a kegyelmet ébreszti fel. Hiszen a bennünk munkáló Lélek ereje és bátorsága képes a helyes útra irányítani lépteinket, mely a földi lét viszontagságain és könnyes boldogságain túl, sorosunk beteljesülése felé vezet el bennünket…