2017. június 30.

 
Hétvégi tűnődések
"... a kereszt pedagógiája egyszerre ajándék és áldozat."
"Aki föl nem veszi keresztjét s nem követ engem, nem méltó hozzám." (Mt 10,38)
 

"A bajban ismerszik meg az igazi barát" - szól a régi mondás. A nehézségek, megpróbáltatások meglehetősen leszűkítik azok körét, akikre számíthatunk. Az emberi kapcsolatok többségét - a korszellemnek megfelelően - manapság a "praktikum" határozza meg és csupán addig tartanak, amíg "nyereséget termelnek". Mihelyt nagyobbnak ítéltetik a befektetett energia, mint amivel az eredmény kecsegtet, rövid időn belül zátonyra futnak. Minden bizonnyal korszerűtlen az, aki úgy akar eladni valamit, hogy nem az előnyeit, hanem a hátrányait ecseteli...
Álságos dolog hívségünk bizonygatására hangzatos szavakat mondani, ha mindennapi életünk cselekedetei egészen másról beszélnek. Jézus követése bizony nem a kényelmes sétautak árnyas fái alatt zajlik, nem is csupán a templomok tömjénillatú liturgikus tereire korlátozódik. Kereszthordozás ez a javából, mely meghatározza emberi kapcsolatainkat is! (Vö.: Mt 10,37-42) Aki a nyomába bátorodik, annak tudatosan kell vállalnia életre szóló módon ezt a terhet, mely a mindennapok felemelő és kevésbé felemelő pillanataiban egyaránt a vállaira nehezül.
Krisztus-követőként sohasem lehetünk kényelmesek, hiszen bizonyos értelemben meg kell tagadni emberi természetünket, mely ösztönösen a praktikus, illetve minimális veszteséggel járó megoldásokat részesíti előnyben. Tulajdonképpen erre utal maga Jézus is, amikor követésének feltételei között elsőként a kereszthordozást fogalmazza meg. Ez a kereszt sokféle formát ölthet: lehet betegség, akár egy családtag rossz szokása, vagy éppen kevésbé szimpatikus munkatársunk, főnökünk, akit kénytelenek vagyunk elviselni...
Azonban ennek a keresztnek van egy páratlan tulajdonsága, ha megtanuljuk elfogadni, sőt, szeretni: megtapasztaljuk, hogy valójában különös erő és kegyelem forrása lehet. Bajban erősségünk, kilátástalanságban reménységünk - szabadításunk és üdvösségünk. Nemcsak Jézushoz, de egymáshoz is kapcsolja életünket.
Krisztus pedagógiája, a kereszt pedagógiája egyszerre ajándék és áldozat. Az igazán hűségeseket nem elszakítja, hanem még szorosabban összefűzi s lelkiekben biztos támaszuk a megpróbáltatások idején...