2017. július 21.

 
Hétvégi tűnődések
"Isten búzatáblája ... kegyelmek és lehetőségek kertje..."
"Szárba szökött a vetés és kalászt hányt, de fölütötte fejét a konkoly is." (Mt 13,26)
 

Bár sokkal jobban szeretnénk, mégsem csupán árnyas fák tövében kanyargó, kényelmes sétaúton halad életünk vonala. Hol tűző nap, hol tomboló vihar, hideg és hőség váltakozva nehezíti lépteinket. Bölcsen tartja a mondás, "minden jóban van valami rossz, és minden rosszban van valami jó is." A világnak ez a kettőssége a legváratlanabb módokon csapja arcul az embert. Az viszont már nagyobbrészt rajtunk - akaratunkon, lelkierőnkön - múlik, hogy mikor melyiknek tulajdonítunk nagyobb jelentőséget, melyiket hagyjuk magunkon eluralkodni. Így ennek függvényében láthatjuk, hol félig üresnek, hol félig telinek ugyanazt a poharat...
Jó és rossz erőterében zajlik mindennapi életünk. Hol egyik, hol a másik vonzásának engedünk. Ezért mi magunk is, hol jók, hol rosszak vagyunk. Isten azonban - nagy szerencsénkre - nem a pillanatnyi "teljesítményünk" alapján ítél meg minket. Mindig a lehetőségeinket, körülményeinket és a megtett utat is szem előtt tartja. Időt és kegyelmet ad a kibontakozáshoz, fejlődéshez vagy éppen az újrakezdéshez. Tulajdonképpen ezt az irgalmas szeretetet mutatja be a konkolyról szóló jézusi példázat is.
A gazda jó magot vetett a földjébe, ám éjszaka ellensége konkolyt szórt a búza közé. Szárba szökött a vetés, kalászt hozott, de felütötte fejét a konkoly is. A szolgák csodálkozva jelentették gazdájuknak, aki megállapította: "ellenséges ember műve". Mégsem engedte embereinek, hogy megtisztítsák a vetést, hogy a konkolyt gyomlálva, vele együtt ki ne tépjék a búzát is. Ehelyett így szólt: "Hagyjátok, hadd nőjön föl mindkettő az aratásig. Akkor majd megmondom az aratóknak, először a konkolyt szedjék össze és kössék kévébe, hogy tűzre kerüljön, a búzát pedig gyűjtsék csűrömbe." (Vö.: Mt 13,18-30)
Bizony, ha visszatekintünk életünk történéseire (vetésére), azt látjuk, hogy a búza mellett majdnem mindig ott volt a konkoly is. Isten búzatáblája viszont kegyelmek és lehetőségek kertje, ahol csak az aratáskor történik meg a végelszámolás, addig azonban teret és időt kapunk. Életünk eddigi rossz történései ellenére is fordulhat pozitív irányba sorsunk. Mert Isten kertjében, mire elérkezik az aratás, akár a konkoly is hozhat dús kalászt...