2017. november 24.

 
Hétvégi tűnődések
"... saját irgalmatlanságunk tör pálcát örök sorsunk felett..."
"Mikor eljön dicsőségben az Emberfia, s vele mind az angyalok,
helyet foglal dicsőséges trónján. Elébe gyűlnek az összes nemzetek." (Mt 25,31-32)
 

Gomolygó köd csavarja be a lombjuktól fosztott ágakat. Nyirkos-nedves hidegben fázunk. Egyre kevesebb időt töltünk a szabadban, általában akkor is sietősen szaporázzuk lépteinket és nosztalgiával gondolunk az őszi "nyárra". Mire az egyházi év végére érünk, nappal is homály telepszik a világra. Mi újra megtapasztaljuk, mennyire porszemek is vagyunk, fogyó létünk nem több mint egy szempillantás a múló idő sodrában. S még mielőtt a pesszimizmus elhatalmasodna bennünk, az egyház az Emberfia dicsőséges eljövetelére, azaz az "utolsó ítéletre" figyelmeztet.
Máté evangélista ezt az eseményt, mint a pásztor és a nyáj találkozását képzeli el. "Elválasztja őket egymástól, mint ahogy a pásztor elválasztja a juhokat a kosoktól. A juhokat jobbjára állítja, a kosokat pedig baljára. Aztán így szól a jobbján állókhoz: Jöjjetek Atyám áldottai! Vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot..." (Vö.: Mt 25,31-46)
Ez a szétválasztás azonban értékítélet is lesz. Krisztus Király azoknak a nevében ítélkezik, azokkal az emberekkel azonosul, akik mellett szótlanul szoktak elmenni társaik. Akiktől nem várható el, hogy elfelejtsék a velük szemben elkövetett irgalmatlanságokat... A Királyok Királya, aki pásztor, de egyszersmind bárány - áldozati bárány - is, ezért a maga nevében nem ítél el senkit azok közül, akikért meghalt, akiket megváltott. Az igazságnak azonban érvényesülnie kell!
Sokan éreznének késztetést, hogy embertársaik bírájává legyenek, mert ítéletet valahogy mindig könnyebb mondani, mint segítő kezet nyújtani. Rögtön kényszert éreznek - mihelyt sérelem éri őket -, hogy "helyrebillentsék" az igazság mérlegét. S mindeközben újabb és újabb ártatlanok esnek áldozatul. És ez történik nap mint nap (de ilyenkor - a novemberi kavargó ködben -, talán még sebezhetőbbnek érzi magát az ember). Egyszer azonban elérkezik a számadás ideje. Mikor eljön dicsőségben az Emberfia és elébe gyűlnek az összes nemzetek. Ám valójában akkor sem Ő, a Király ítélkezik, hanem saját irgalmatlanságunk tör pálcát örök sorsunk felett...