2017. december 08.

 
Adveni tűnődések
"Isten ... az általunk épített utakon közeledik felénk..."
"A pusztába kiáltónak ez a szava:
Készítsétek elő az Úr útját! Egyengessétek ösvényeit!" (Mt 1,3)
 

Hajnali fagyok, szürke ködös nappalok, aztán váratlan napsütés váltja egymást. Alkonyatkor azonban újra gomolygó, hideg párafelhőbe burkolódznak a házak. "Menetrend szerint" történik minden. Ezt is meg lehet szokni, mert az ember képes mindenhez alkalmazkodni. Mielőtt beleszürkülnénk a megszokásba, elkényelmesednénk (ál)jóságunk hamis tudatában, advent lánglelkű prófétája öblös, mély hangján kiáltja felénk: "Készítsétek elő az Úr útját! Egyengessétek ösvényeit!"
Az adventi idő sokat idézett prófétája Keresztelő Szent János, aki remetemagányban töltött évei után, a Jordán vidékét bejárva hirdette a bűnbánat keresztségét, s készített utat a Messiásnak. Ő a nagy "útegyengető", akire pontosan ráillenek az ószövetségi Izajás próféta jövendölései. (Vö.: Lk 3,1-6)
Várakozunk, de nem mindegy, hogyan. Nem elég csupán várni a jóra, azért elsősorban tenni kell. (Cselekedetek nélkül a jó szándék is halott.) A túlzott magabiztosság sem menti meg mindig az embert. Bizony a pusztában is el lehet tévedni - gondoljunk csak a tengernyi sivatagra, ahol iránytű nélkül könnyen bajba kerülhet a felelőtlen utazó. A mindennapok tarka forgataga, a helytelen közgondolkodás, a divat - ha nincsen belső tartás - könnyen tévútra vihet.
A "csodavárás" önmagában nem old meg semmit. Helyettünk és nélkülünk nem fog változni semmi. Isten ugyanis mindig igénybe veszi a mi közreműködésünket is, hiszen az általunk épített utakon közeledik felénk...
A várakozás koszorújának második lángocskája önvizsgálatra késztet: családomban, munkahelyemen, környezetemben a széthúzás vagy a békesség és szeretet útját egyengetem-e? Útban a betlehemi fényesség felé tudok-e magam is valamit közvetíteni, sugározni?
Az úrjöveti idő rorátés szép üzenete, hogy Isten megáldja a mi törekvéseinket, útépítő igyekezetünket. Segítségünkre siet, elindult felénk, s a találkozás reménye így válik napról napra valósággá. De így válunk mi is napról napra úttá, hiszen minden esendőségünk ellenére, általunk is megérinthet másokat a kegyelem...