2017. december 15.

 
Adveni tűnődések
"... adventi koszorúnk három gyertyalángja hívja fel figyelmünket az elközelgő Világosságra..."
"Jött egy ember, akit Isten küldött: János volt a neve." (Jn 1,6)
 

Advent sokat idézett prófétája Keresztelő János, aki az Ó- és Újszövetség "határán" hirdette Isten országának elközelgését. Próféták között ő volt a legnagyobb, hiszen megérhette szavai beteljesülését és ujjával rámutathatott a Messiásra. Bár nem ő volt a világosság, mégis sokakat vezetett az igazi Világosság felé vezető útra...
Egyikünk sem céltalanul, még kevésbé véletlenül szólíttatott létbe. A Teremtő Isten valamennyiünk számára értékes és megismételhetetlen jövőt gondolt. A teremtésben munkatársául hívott meg minket. Így aztán sajátos küldetés letéteményesei vagyunk. Előfordulhat azonban, mégsem érezzük magunkat maradéktalanul boldognak. Legnagyobb igyekezetünk ellenére is megeshet, hogy nem az elképzeléseink szerint alakul sorsunk. Az is megtörténhet, hogy tehetetlenül "kell" végignéznünk, ahogy szertefoszlanak legféltettebb álmaink. Jó, ha tudjuk, Isten akkor is szeret, s kegyelméből napról napra erőt meríthetünk. Mert a nem várt események, életünk fénytelenebb szakaszai is szolgálhatják javunkat, készíthetik számunkra az üdvösség felé vezető utat...
Jézus nem "rajtaütés-szerűen" kezdte meg működését, nem a "semmiből" lépett elő. Keresztelő Szent János tanúságtevése megelőzte őt. Isten Fiának előhírnöke hűen teljesítette feladatát, s aki hallgatott/hallgat szavára, annak ugyancsak örömteljes volt/lesz a Jézussal való találkozás.
A karácsony előtti időszak kegyelmi idejében - mikor már adventi koszorúnk három gyertyalángja hívja fel figyelmünket az elközelgő Világosságra -, a nagy Tanúságtevő példája eszünkbe juttatja: a hívő ember (jó esetben) mindig Krisztus követségében jár - a Megváltó előhírnöke. Ahogy példával, szeretettel jártak előttünk mások, úgy járunk mi is mások előtt. Méltatlanságunk ellenére is tudunk jót adni, tudunk jók lenni. Adventi útunk és küldetésünk így nyer napról napra értelmet. Lehet ugyan, hogy más úton, de végül mégis Betlehembe érkezünk.
Ezért minden hiábavalóságunk, életünk minden vélt (vagy valós) fénytelensége ellenére is felragyoghat életünkben a kegyelem világossága...