2018. január 19.

 
Hétvégi tűnődések
Jézus mindannyiunkat meghív...
"... hívta őket is." (Mk 1,19b)
 

"Magadhoz igazítottál minket Uram, és nyugtalan a szívünk, amíg meg nem pihen Benned" - vallotta a negyedik században a híres egyházatya, Szent Ágoston. Ahány ember, annyi (élet)út, mely optimális esetben Teremtőjéhez fut. A lelke mélyén valamennyiünkben ott izzik az istenkeresés olthatatlan vágya. Csupán idő kérdése, hogy mikor szembesülünk vele...
Amikor Jézus a galileai tenger mellett járt, a halászok között újra megpillantotta a már ismert testvérpárt, Andrást és Pétert, amint éppen hálót vetettek a vízbe, ekkor hangzott el feléjük a sorsdöntő felszólítás: "Jöjjetek utánam! Én emberhalászokká teszlek titeket." Kisvártatva meglátta a Zebedeus fiakat, Jakabot és testvérét, Jánost, mindjárt hívta őket is. Társaikhoz hasonlóan ott hagyták apjukat és a halászokat. (Vö.: Mk 1,14-20) Krisztus követőinek közösségében ők voltak a legelsők. Pontosan tizenketten. Ezeknek a tanítványoknak, apostoloknak a hitén alapszik az egyház, s benne a mi hitünk is.
Fájdalmas sebként hordozza az egyetemes egyház az első évezred után bekövetkező - nagyrészt félreértéseken alapuló - szakadást, melyet a tizenhatodik században újabb sajnálatos kiválások követtek. A megosztottság, mint valami ördögi teher nehezedik vállunkra. Mit kezdjünk ezzel a súlyos örökséggel? Mi, akik beleszülettünk őseink hitébe, tehetünk-e bármiről is? A történelem sötét lapjain - akár szűkebb pátriánk krónikájában lapozgatva - olvashatunk vallási ellentétekről, sőt, akár háborúkról. Minden bizonnyal szelídültek a régi nézeteltérések, hiszen ma már elsősorban nem azt tartjuk számon, ami egymástól elválaszt, sokkal inkább azt, ami összeköt.
Protestáns kezdeményezésre száztíz éve tartják meg a Krisztus-hívő keresztények minden év első hónapjában az úgynevezett ökumenikus imahetet. Idén a következő héten (vasárnaptól-vasárnapig) kerül sor az egységért, kiengesztelődésért folytatott felekezetek közötti imanyolcadra.
A hívő embernek súlyos felelőssége és kötelessége a békesség szolgálata. A vallási közeledésen munkálkodva, a társadalmi széthúzás fájdalmas sebeit is gyógyítania kell. A múltra aligha lehet befolyásunk, a jövő viszont rajtunk múlik. Jézus mindannyiunkat meghív - különbség ebben nincs - a hívásra adott válasz azonban sokféle lehet. A kérdés tulajdonképpen kétezer év óta ugyanaz: merünk-e nyomába szegődni...