2018. február 16.

 
Hétvégi tűnődések
A lélekből (is) élő ember mindig ki van szolgáltatva a világ kínálta kísértésnek.
"Negyven nap és negyven éjjel maradt a pusztában, közben megkísértette a sátán.
Vadállatok közt élt, de angyalok szolgáltak neki." (Mk 1,13)
 

"Memento homo..." - s egyszer csak homlokunkon porlad a hamu, mint a mulandóság mementója. "Minden hiábavalóság" - döbben rá a prédikátor könyvének igazságára a végessége határait megtapasztaló ember. Végül csak egy marék por vagy hamu marad az emberből. Bármit is tett, bármilyen gazdag, népszerű vagy éppen szegény volt egykoron, végül elfér egy kicsiny gyermeki tenyérben. Ezzel a ténnyel azonban a Teremtő nem elrettenteni, sokkal inkább ösztönözni akar: gazdálkodjunk okosan földi életünk idejével, hiszen csak a lelkünk maradandó, emberlétünk egyetlen halhatatlan alkotója...
Kísértések, bűnalkalmak, elbukások - hullámvölgyek és hegyek váltogatják egymást életünkben. A farsangi vígság lármás forgatagára hamuszürke köntösében nagyböjt negyven napját nyitotta rá a héten hamvazószerda. Mostantól nem a külsőségeké a főszerep - álarcainkat levéve önmagunkba tekintünk. Bűnbánó elhatározásainkat önként vállalt lemondásainkkal "hitelesítjük". A csak a felszínt fürkésző képtelen ezt megérteni, s bamba közömbösséggel feltett kérdését saját üressége visszhangozza: "Mi a jó ebben? Miért állít felesleges korlátokat magának a parancsokkal egyébként is gúzsba kötött hívő?" Az így vélekedő képtelen felfogni, hogy a kényszertől mentesen, önként és szeretetből vállalt lemondás teszi igazán szabaddá az embert. Persze, ez nem mentes az erőfeszítéstől, de a küzdelem - melyben ily módon legyőzhetjük magunkat -, nem csak megedzi jellemünket, de a lelkünket is nemesíti.
A lélekből (is) élő ember mindig ki van szolgáltatva a világ kínálta kísértésnek. A nagy kérdés: a lélekmérgezés és erkölcsi szenny korában lehetséges-e tisztának maradni? Érdemes-e önkéntes lemondásba (böjtölésbe) fogni, amikor körülöttünk minden a mértéktelen fogyasztásra, szabadosságra ösztönöz.
A kitartás és erős elhatározás mindig "felülről" jövő támogatásra talál. Jézust negyvennapos pusztai magányában vadállatok vették körül, az ördög is megkísértette, mégis angyalok szolgáltak neki (Vö.: Mk 1,12-13). Csupán saját erőnkre hagyatkozva nem érdemes komolyabb elhatározást tenni, viszont még a vadállatokkal terhes pusztában is képesek utat találni az angyalok...