2018. február 23.

 
Hétvégi tűnődések
... betekintést engedett eljövendő megdicsőült valóságába...
"Mester, jó nekünk itt!" (Mk 2,5)
 

Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, aztán felvitte őket Tábor hegyére. A Márk-evangélium beszámol róla, hogy ott "színében elváltozott előttük" és csodálatos látomásban volt részük, melynek során Jézus mellett megjelent az ószövetségi idők két legnagyobb alakja Illés és Mózes. Ekkor hangzott el Péter ajkáról: "Mester, jó nekünk itt!" Annyira meg volt illetődve, hogy "nem is tudta, mit mondjon..." (Vö.: Mk 2,5-10) Jézus a mindennapi életből kiemelve a három apostolt, betekintést engedett eljövendő megdicsőült valóságába, ahol eltűnnek a tér és idő korlátai és egy pillanatra megtapasztalhatták az üdvösség örömét is. De aztán e ragyogó lelkiélmény után visszavezette őket a hétköznapi élet országútjára...
Bennünket is, kései tanítványait meg akar állítani, ki akar ragadni a hétköznapok taposómalmából. Kézen fog és felvezet Tábor hegyére, ahol szemlélve arcát bennünk és feltárulhat valami. Választ kaphatunk legégetőbb miértjeinkre. Megérthetjük - bár állapotbeli kötelességeinket le nem tehetjük -, jóval több az ember élete, mint a napi igavonás szürke robotja. Szüksége van ránk Istennek és embernek egyaránt. Közben megsejthetünk valamit a "titokból", az odaát boldogságából, mely mindennapi küszködéseinknek is értelmet ad. Reményik Sándor szép megfogalmazásában: "A világ Isten-szőtte szőnyeg,/ Mi csak visszáját látjuk itt,/ És néha, legszebb perceinkben,/ A színéből is valamit." (A szőnyeg visszája)
Nagyon gyakran a látásmódunkkal van baj. Talán mert félünk a mélységtől, inkább megelégszünk a felszínessel. Lehet, hogy valójában önmagunktól félünk. Nem merünk szembenézni igazi valónkkal, gyöngeségeinkkel. Ezért aztán inkább megpróbáljuk kiiktatni a lényünk, létezésünk, személyes sorsunk mélységeit firtató, felelős gondolkodást. Nem "Másnak" (és nem is magunknak), hanem folyton "másoknak" hiszünk. Így adjuk fel sorra álmainkat is a kicsinyesség és bizalmatlanság csapdájában vergődve...
Nagyböjt szürke napjain bensőnk sivatagját és Tábor hegyét megjárva, minden megpróbáltatáson és lelki gyötrődésen túl, hitünkben és reményünkben megerősödve folytathatjuk majd utunkat. Kell, hogy megtaláljuk életünk saját Tábor hegyét, ahol lényünk velejéig hatoló felismerésben lehet részünk, és ahová időről időre jólesik visszatérnünk...