2018. április 20.

 
Hétvégi tűnődések
... bennünket is meglátogat az Úr.
"A jó pásztor életét adja a juhokért. A béres azonban, aki nem pásztor, akinek a nyáj nem tulajdona, otthagyja a juhokat és elfut, amikor látja, hogy jön a farkas." (Jn 10,11-12)
 

A szavak próbája a cselekedet. A tettek mezején hamar elhervadnak a szóvirágok, ha nincs mögöttük kitartás, hűséges és áldozatos szeretet. Jó pásztorról, béresről, bárányokról és farkasokról szól Jézus tanítása. Ma sem nehéz meglátni az analógiát és felismerni benne korunk szereplőit. A béresek szorgalma, elkötelezettsége, önzetlensége ritka és gyakran látszólagos csupán. Hiszen ők nem hivatástudatból, hanem kifejezetten bérért, ellenszolgáltatásért dolgoznak. Mi tagadás, nagyon gyakran a ma pásztorait is megkísérti ez a mentalitás. Így aztán annyira nem is csoda, hogy kifosztott aklok és szétkergetett nyáj látványa tárul (lelki) szemeink elé, miközben közel, s távol farkasok ordítása hallatszik. A béresek pedig jóllakottan, tele zsebbel fekszenek a napsütötte domboldal sziklás fedezékében. Nincs nyáj, nincs gond. A farkasoktól kapott "bérből" még egy ideig bizonyosan futja. Fájdalmasan kevesen vannak a juhokért aggódó, a nyájért végsőkig kitartó (jó) pásztorok...
A "pásztor idilltől" oly messze lévő hétköznapok tapasztalása közben sorjáznak a kérdések: bárányok és farkasok korában biztonságban tudhatjuk-e magunkat? Nem válnak-e néhányan maguk is farkassá a béresek gátlástalan szemfényvesztései láttán? S ami sokkal veszélyesebb, nem egy esetben bújnak báránybőrbe maguk a farkasok is (vö.: Mt 7,15), vajon mennyire vagyunk felkészülve ezekre a nagyon is életszerű helyzetekre?
Béresek korában pásztorra várnak a lesoványodott juhok, olyan pásztorra, aki nemcsak a karám kerítését erősíti majd meg, hanem dús legelőre is vezeti övéit. A tépett, lesoványodott báránykák szívűkben rettegéssel tekintenek az akol ajtaján túli világra, mert olyan sokszor csalódtak már, mindig jobbat vártak, s közben módszeresen lepték el nyájukat a báránybőrbe bújt farkasok...
Az evangéliumi tanítás alapján azonban bizonyos, a jó pásztor nem bottal és harapós kutyákkal jön, hanem szelíden, énekszóval. Nem a nyáj után kullog, hanem elől jár, eltévedt bárányának pedig utánamegy, s ölében becézgetve viszi haza.
Jézus-pásztor ismer valamennyiünket, tudja gyengeségeinket, mégsem fordítja el tőlünk a tekintetét. S ha "elkóborolnánk" éppen akkor nyújtja ki felénk a kezét, amikor végleg a mélységbe veszne törékeny életünk...