2018. április 27.

 
Hétvégi tűnődések
... a világ egyre távolabbra kerül Krisztustól...
"Maradjatok bennem, akkor én is bennetek maradok." (Jn 15,4)
 

Jézus a szőlőtőről és a szőlővesszőről szóló hasonlatával fogalmazta meg a legszemléletesebben talán a követői és közte lévő ideális kapcsolatot, gyümölcsöző kegyelmi közösséget. Ahogyan a szőlővessző is csak a szőlőtővel való folyamatos, elven kötődéssel érlelhet dús fürtöt, úgy a hívő ember élete is csak Krisztuson keresztül gyökerezhet, helyesebben vezethet az örök üdvösségre. (Vö.: Jn 15,1-11) Ez a keresztény élet alapvető igazságának megállapítása, hiszen sorsunk alakulásában minden azon múlik, mennyire élünk a hétköznapokban igazán Krisztusban. Ugyanis ettől függ, hogy mennyire lesz termékeny és örök folytatásra érdemes földi vándorutunk...
A realitás azonban még arról tanúskodik, hogy a világ egyre távolabbra kerül Krisztustól, egyre jobban igyekszik függetleníteni magát a Tízparancsban megfogalmazott isteni normától. Rendre ezt igazolják vissza a társadalomban, a közéletben, illetve a világban végbemenő érték-eltolódások, negatív folyamatok.
Mintha a hívők körében is valamiféle tudathasadásos állapot, bizonyos kettős-én alakulna ki: rendelkeznek egy vallásos és egy társadalmi éntudattal, s ez utóbbi szabályozza az előbbit. A hívő ént nyugodtan nevezhetjük templomi vagy ünnepi énnek is, hiszen többnyire csak az Isten házában eltöltött időre korlátozódik. Mihelyt az utcára, munkahelyre, vagy sok esetben az otthon légkörébe/bűvkörébe lépünk: felvesszük a világ ritmusát, annak szinte minden szabados istentelenségével...
Amíg nem tisztulnak meg/le értékeink, ismét nem kerülnek helyükre a dolgok, amíg Isten helyét emberi okoskodás, önző érdek bitorolja, hiú remény bármi fajta szebb jövőben való bizakodás. Elsősorban a magukat - csupán a konvenciók és szavak szintjén - hívőknek vallóknak kell visszatalálni Krisztushoz, hogy környezetük számára is építő módon tudjanak reménységükről tanúságot tenni. Erre utal az evangéliumi mondat: "Amint a szőlővessző sem tud gyümölcsöt hozni önmagától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem..."