2018. május 04.

 
Hétvégi tűnődések
A szeretet parancsa minden más parancsot felülír és megelőz.
"Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást!" (Jn 13,34b)
 

Nem tudunk helyesen szeretni. Szeretetlenségünk miatt kínlódik körülöttünk a világ. Folyton sebeket ejtünk egymáson és magunkon. Gyűlölünk, árkot ásunk, széthúzunk. A megoldásnak még a közelében sem járunk, csak a parttalan éhség nő bennünk - a szeretet éhsége...
Hogyan kell helyesen szeretni? Ki taníthat meg rá? Tökéletes szeretet csak Istenben van. Szeretetünk annyiban tökéletes, amennyiben visszatükrözi az isteni szeretetet. Az emberi szeretet általában önző, mert amikor szeretünk, szinte mindig magunknak akarunk valamit, valakit. Az önzetlen szeretettel Jézus ismertette meg a világot, melynek csúcspontja (és forrása) a keresztáldozat.
A szeretet parancsa minden más parancsot felülír és megelőz. Ha igazán szívből fakad, nem méricskél és képes legyőzni a makacs racionalitást. Míg az ószövetségi törvény az "adok-kapok" elvén működött és kínos szigorúsággal a betű szerinti értelmezést követte, addig Jézus mindent az egész szellemében - az ember üdvösségét szem előtt tartva -, a szeretet "szemüvegén" keresztül nézett. Szerette volna, ha mi is ennek szellemében cselekszünk és így látjuk egymást (vö.: Jn 13,34-35).
Ez a fajta Istentől származó szeretet emberi teremtményben a legtökéletesebb módon Jézus anyjában, Máriában talált visszhangra és sugárzott szét a világba. Azóta is, ebből a legtöbbet megsejteni, illetve megsejtetni az anyai szív képes. A teremtés hajnalán a világba lehelt, életbe szólító szeretetből az anyai szív őrzött meg a legtöbbet. Minden bizonnyal ebből ismert fel valamit az ókori görögök, illetve rómaiak után a testvéreket is egymás ellen fordító, véres polgárháborúval terhes tizenhetedik századi Amerika is. Hiszen az édesanyák ünneplése ürügyén sikerült sok család belső békéjét ismét megteremteni.
A Teremtő Isten szeretete dobog a gyermekét hordó édesanya szívében, aki egyszerre részese és továbbadója a csodának. A gyermek elsőként anyján keresztül találkozik a szeretettel, vele azonosítja azt. Édesanyja mosolyából, gondoskodásából tapasztalja, tanulja meg. Ugyanebből nyeri első istenképét és hitét. Így azután mindnyájan ebből élünk, ezt hordozzuk egy életen át. Ezért morális boldogulásunk, a jövő, nem annyira a politikusok, sokkal inkább az édesanyák kezében, helyesebben szívében, szíve alatt van. Amilyenek a jelen édesanyái, olyan lesz az eljövendő...
Isten szeretete tartsa meg és éltesse az édesanyákat!