2018. május 11.

 
Hétvégi tűnődések
... néha nem tudunk a "sorok között olvasni".
"Az Úr együttműködött velük és tanításukat csodákkal kísérte és hitelesítette." (Mk 16,20b)
 

Minden bizonnyal szomorúsággal hallgatták Jézus utolsó tanítását övéi. A küldetés felelősségteljes súlyát helyezte lelkükre, miközben a feltámadását követő negyvenedik napon elbúcsúzott tőlük. Az apostolok az elválás terhét hordozva csak lassan, s teljesen csak a pünkösdi megvilágosodást követően értették meg Mesterük szavait. Márk evangéliumának utolsó mondata az Úr hathatós együttműködését igazolja. (Vö.: Mk 16,19-20)
Sokszor merülhet fel a kérdés életünk kevésbé problémamentes szakaszain: vajon kérhet-e olyasmit tőlünk az Isten, ami meghaladja a képességeinket? Nem állít lehetetlen próbák elé, mert önmagának mondana ellent. Minden egyes létbeszólító cselekedetnek értelme van. Isten minden teremtményét reményteljes jövővel ajándékozza meg. Még akkor is így van ez, ha néha nem tudunk a "sorok között olvasni". Ugyanakkor csodálatos dolog, amikor az ember rátalál a hivatására és nyitott szívvel képes elfogadni azt. Megérzi, "erre született" és kedvvel, szeretettel, örömmel végzi munkáját. Az isteni együttműködés kegyelme hatja át tevékenységét és jó szándéka nap, mint nap megerősítésre, "hitelesítésre" talál. Alkotni, élni és szeretni csak így érdemes igazán...
Erről szólt az apostolok és az első századok keresztényeinek az élete, pedig üldöztetésük már akkor elkezdődött. Néha számunkra is nehéznek tűnhet a velünk szemben támasztott isteni elvárás. Így megesik, hogy könnyes tekintettel sóhajtunk az ég felé egy-egy betegség keresztje alatt görnyedve, egy-egy megoldásra váró feladat, probléma előtt. A szembesülés az elistentelenedő, (s ma már) elembertelenedő világgal nem kis terheket ró az érző lélekre. De vajon mi lett volna, ha az apostolok összeroppannak a feladat súlya alatt, miközben azt kellett látniuk, hogy egyre durvábbá válik a keresztényellenesség? Mi lett volna, ha feladják, még mielőtt kirobban a véres üldözés? Istennek hála, nem így tettek, mert minden egyes új napon újra és újra megtapasztalták az Úrral való együttműködés örömét: munkálkodásuk csodákkal kísért, hitelesített volt...
Ma is sokakban ébred félelem Európában az egyre gyakoribb keresztény- és egyházellenes kirohanások láttán, hallatán. A feladat viszont alapvetően ma is ugyanaz: helytállni a mindennapok világában azzal a keresztény kitartással és lelkülettel, mely "kivívja" az Istentől jövő együttműködés és hitelesítés kegyelmét...