2018. június 15.

 
Hétvégi tűnődések
... sikerült felépítenünk a percemberkék igazi paradicsomát.
"Miután elvetették, felnő, nagyobb lesz minden veteménynél és akkora ágakat hajt,
hogy árnyékában fészket rakhatnak az ég madarai.
" (Mk 4,32)

Szent Ágoston fogalmazta meg a negyedik-ötödik század fordulóján: bár Isten egyszerre teremt mindent, a világ időben bontakozik ki. Az időbeliség ugyanis a teremtett világ alapdimenziója. A nagy egyházatya - többek között - arra igyekezett felhívni a figyelmet, hogy a megfelelő időt nem lehet "kispórolni" az ember életéből sem. Jóllehet már az apró mustármagban benne rejlik a fejlődés lehetősége, hogy terebélyes fává növekedjék - a megfelelő körülmények közepette is -, időre van szüksége. Azt tapasztaljuk, hogy manapság éppen ezt szeretnék nagyon sokan egyre inkább figyelmen kívül hagyni.
Mindent akarunk és azonnal - a lehető legkisebb erőfeszítéssel. A gazdasági helyzettől függetlenül is csak nagyon kevesen vállalkoznak "hosszú távú befektetésre". A máról holnapra élő ember, hasonlóan élő társai között folyton pillanatnyi érdekekbe ütközik. Akár az élelmiszernek látszó műanyagok: "gyors érlelésű" társadalomban élünk. Azonnal akarunk lefogyni, idegen nyelven beszélni, meggazdagodni, tudásra szert tenni, másokon változtatni, sikeresek lenni. Így aztán cseppet sem csodálkozhatunk, hogy sikerült felépítenünk a percemberkék igazi paradicsomát. Különösebb megfontolás nélkül hozunk meg akár olyan döntéseket is, melyek aztán egész életünket befolyásolják. (Tragédiánkat tetézi, hogy utólag sem mindig vagyunk képesek belátni, hogy rosszul döntöttünk.)
Ma csak nagyon kevesen veszik a bátorságot, hogy időt hagyjanak gyermekeiknek, másoknak vagy akár saját maguknak a növekedésre és az erősödésre. Pedig az idő iskolája a bölcsesség iskolája is egyben, hiszen mindennek megvan az ideje és az optimális időtartama. Jézusnak a vetés növekedéséről szóló példázata a magvető ember Istenre hagyatkozó bölcsességéről, türelméről, illetve az "idő szavát" felismerő cselekvéséről szól, aki - ha becsületes munkát végzett - "Akár alszik, akár virraszt, s éjszaka van vagy nappal, a mag kicsirázik és szárba szökken, maga sem tudja hogyan. A föld magától terem, először szárat, aztán kalászt, végül telt szemet a kalászban. Amikor beérett a termés, tüstént nekiereszti a sarlót, mert itt az aratás" (Mk 4,27-29). Fontos, hogy képesek legyünk felismerni életünkben a munka, a pihenés és az Istenre figyelés idejét...