2018. június 22.

 
Hétvégi tűnődések
... megmosolyogják azt, aki hivatástudatról beszél...
"János a neve." (Lk 1,63)

Holnap Keresztelő Szent János születésére emlékezik az egyház. Kiváltságos, előkelő szerep jutott Zakariás és Erzsébet fiának az üdvösség történetében. Ő volt az utolsó próféta, összekötőkapocs az Ó- és Újszövetség között. Ő volt az, aki nemcsak jövendölt a Megváltóról, de ujjal rá is mutathatott: "Nézzétek, az Isten Báránya! Ő veszi el a világ bűnét!" (Jn 1,29)
Tanítványok sokasága vette körül, népszerűsége, tisztelete napról napra növekedett. De a siker nem szédítette meg, tudta, ő "csupán" a pusztába kiáltónak a szava, eszköz: hírnök, követ. Nem a saját boldogulását építette, hanem - küldetéséhez híven - Isten útját egyengette. Ezért nem csüggedt el akkor sem, amikor tanítványainak legnagyobb része Jézushoz csatlakozott. Jézus jelentősége növekedett, az övé pedig csökkent. Örömét a régi lakodalmak egyik főszereplőjének, a vőlegény barátjának öröméhez hasonlította. Ennek az volt a tiszte, hogy bemutassa a menyasszonyt a vőlegénynek, s így egymásnak adja azokat, akik összetartoznak. (Vö.: Jn 3,25-30) Élete annak ellenére is sikeres volt, hogy ostoba és alattomos erőszak végzett vele.
Hányszor elcsüggedünk, mert úgy véljük, munkálkodásunknak nincsen látszólagos eredménye. Egy életút értékét azonban nem az azonnali, látványos eredmények sokasága adja meg, hanem a mélység és a lelkület. Jóllehet, megváltozott a felfogás is: megmosolyogják azt, aki hivatástudatról beszél, amikor arról kérdezik, miért végzi évtizedek óta ugyanazt a munkát szinte változatlanul csekély fizetésért. (Manapság a legtöbben ugyanis egy "állásinterjún" először azt kérdezik, mennyit lehet keresni és csak aztán érdeklődnek a munka felől.)
Sajnos sokakból hiányzik a bizalommal teli lelkület és a hivatástudat. Ők csupán pénzt keresnek. Előbb-utóbb azonban elszürkülnek, taposómalomba kényszerítik életüket. Pedig mindannyiunk élete során - Isten szándéka szerint -, földi hivatásunkhoz kapcsolódna égi küldetésünk. Hiszen a legegyszerűbb munkát is lehet olyan méltósággal végezni, hogy általa mások számára is megsejthetővé váljék az isteni gondviselés jósága...