2018. augusztus 31.

 
Hétvégi tűnődések
... képesek leszünk-e megtalálni az Isten útját...
"Hamisan tisztelnek engem, tanításuk csak emberi parancs..." (Mk 7,6)

Bizony már "iskolaszaga" van a levegőnek, noha a mögöttünk hagyott augusztus már korábban megidézte az őszt. Szeptember kicsit mindig az újrakezdés lehetőségével ajándékozza meg az embert. A hétfőn megszólaló iskolacsengő "könyörtelenül" véget vet a nyári vakációnak, padba "kényszerít" kis és nagy diákot egyaránt. Nemzetünk és kereszténységünk jövője nyüzsög mostantól ismét az iskola falai között. Ezért is fontos, hogy a társadalom egésze támogassa és becsülje meg a különböző oktatási intézményeket.
Kétségtelen, az iskola kiemelt felelősséget jelent pedagógusnak, szülőnek, gyermeknek, fenntartónak, politikának, kormánynak egyaránt. A feladat súlyos és közös. Lényegre törő leegyszerűsítéssel így fogalmazható meg a kérdés: vajon mekkora becsülete van ma az iskolának, az oktató-nevelő munkának?
Kizárólag a gazdaságosságra helyezve a hangsúlyt éppen a lényeg vész el. Az oktatás soha, sehol sem "termelt profitot" - legalábbis közvetlenül nem -, viszont hosszú távon mindig meghatározta egy társadalom, egy ország sorsát.
A keresztény embert sohasem vezérelheti kizárólag a praktikum vagy a gazdaságosság. Vannak olyan dolgok, melyeket mindenképpen fel kell vállalni, melyekért áldozatot kell hozni akkor is, ha az nem hoz rögtön forintosítható hasznot.
Holnap sok-sok templomban hangzik fel a Szentlélek Isten kegyelmét esdő imádság és ének. Bizony diáknak, tanárnak, szülőnek egyaránt szüksége lesz a kegyelmes segítségre. Adja Isten, hogy egyre többen szellemi-lelki megújulást (is) lássanak az új iskolaévben, s ne a hamis, pillanatnyi szándékok, hanem a jövőt formáló, megtartó, örök értékek közvetítését/elsajátítását tekintsék legfontosabb feladatuknak.
Fedezzük fel közösen, hogy életünk kiteljesedése nem pusztán emberi elvárásoknak való megfelelésen múlik, sokkal inkább azon, képesek leszünk-e megtalálni az Isten útját és azon – az élet megannyi viszontagsága közepette is - megtartani lépteinket...