2018. szeptember 14.

 
Hétvégi tűnődések
Az őszinte válasz csendes, kevés szóból áll...
"Hát ti kinek tartotok engem?" (Mk 8,29)

Az emberek nem mindig vállalják fel szívesen a véleményüket, ha az "kényelmetlen", esetleg nézeteltérés forrása lehet. Olyankor jólesik elbújni, "arctalanná" válni: "úgy hallottam...", "azt beszélik..." - kezdetű mondatok mögé rejtve megjeleníteni saját vélekedésünket. Néha könnyebbnek tűnhet a "levegőbe beszélni", mint meggyőződni a mondandó valóságtartalmáról és annak függvényében őszintén előállni. Vajon hányszor fordul elő velünk, hogy csak beszélünk, beszélünk, még a gondolatait is tudni véljük másoknak anélkül, hogy igazán ismernénk? Könnyen szalad ki a szánkon az ítélkező, sokszor rágalmazó szó...
A nyilvánosság elé kerülő ember céltáblává is válik. Nem történt ez másként Jézussal sem. Ellenlábásai számos módszerrel igyekeztek ellehetetleníteni. Mások jószándékkal ugyan, de saját elvárásaikat rávetítve, mást véltek személyében felfedezni, cselekedeteibe belemagyarázni...
Egy alkalommal Jézus megkérdezte tanítványaitól: "Kinek tartanak engem az emberek?" Azok elkezdték sorolni: "Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, van, aki valamelyik prófétának." Egyszer csak nekik szegezte a kérdést: "Hát ti kinek tartotok engem?" Valószínűleg meglepődtek a váratlan kérdésen, de Péter apostol válaszolt: "Te vagy a Messiás." (Vö.: Mk 8,27-30)
Egyszer csak megfordul a kérdés iránya, s tőlünk kérdezi meg Jézus: "Hát te kinek tartasz engem?" A kérdés egyszerű, de komoly. Nem lehet rá "félvállról" válaszolni. Talán nem is lehet csupán szavakkal felelni. Ezért aztán inkább hirtelen elhallgat az ember, mert a szíve mélyén érzi, egy egész élettel kellene rá felelni.
A Gondviselés jóvoltából, minden korban akadtak és akadnak olyan emberek, akik életük egy pontján eljutnak a péteri felismerésre és attól kezdve példaként magasodnak fölénk. Mindig "korszerűek" bármilyen történelmi időszakban is járták földi zarándokútjukat.
Mert körülményektől, politikai helyzettől függetlenül az embernek - míg szíve dobban - mindig ugyanakkora esélye van az életszentségre. Hiszen mindannyiunk életében felmerül a kérdés: "Kinek tartom én Jézust?" Az őszinte válasz csendes, kevés szóból áll, visszavonhatatlan és életre szól...