2018. szeptember 28.

 
Hétvégi tűnődések
... egymás számára legyünk képesek megmutatni azt a szeretetet...
"Aki csak egyet is bűnre csábít a hívő kicsinyek közül,
annak jobb volna, ha malomkövet kötnének nyakára és a tengerbe dobnák." (Mk 9,42)

Van, akinek örömet okoz, ha mások életében kutakodhat és "meglátásait" szóbeszédekre alapozott következtetésekkel kiegészítve, tovább is adhatja. Bizony - sokakat megbotránkoztatva - könnyű mások becsületét egy pillanat alatt tönkretenni. Az "átlag" ember pedig általában fogékonyabb a negatív szenzációra, mint a pozitív dolgokra, ezért aztán a gyanú mindig hatásosabb, mint a valós történések. A közéletben (is) szánalomra méltó, amikor valaki csak úgy képes riválisát "legyőzni" (vagy felette revánsot venni), hogy a nyilvánosságot felhasználva - s így másokat megbotránkoztatva - igyekszik a becsületébe gázolni.
Példánk, vélekedésünk mindig hat másokra, különösen mintát ad a legkisebbeknek. Jézus kemény kritikával illeti a botrányokozókat. Mielőtt azonban másokra mutogatnánk, el kell ismernünk: előfordul, hivatástudatunkat feledve, mi, magunk is adhatunk okot a botránkozásra.
Tapasztaljuk, kevés a rátermettség, a szakismeret, bizony erkölcsileg is fel kell nőni az adott feladathoz. Előfordul viszont, hogy egy-egy dilemmahelyzetben éppen a viselt felelősség tereli a helyes útra, menti meg az embert...
Mivel egyikünk sem a saját elhatározásából öltött testet, nem rendelkezhet könnyelműen a sorsa felett, valamennyien számadással tartozunk a létbehívó isteni akarat előtt. De éppen úgy el kell számolnunk azon cselekedeteinkről is, melyekkel másokat botránkoztattunk meg. Ezt alapvetően kétféle módon követheti el az ember: saját, másokban visszatetszést keltő tetteivel, illetve harmadik fél - esetleg köztiszteletben álló személy - "szennyesének a kiteregetésével".
Bölcs dolog, ha előbb saját dzsungelünkben igyekszünk ösvényt vágni, csak aztán kezdünk más veteményesében gyomlálni...
Isten erkölcsi szabadsággal, erkölcsi vívódásra és kölcsönös befolyásolásra való képességgel teremtette az embert, hogy egymást segítve járhassuk végig becsülettel, tisztességgel életünk útját. Alapvető küldetésünk, hogy egymás számára legyünk képesek megmutatni azt a szeretetet, amellyel Isten létbe szólította az embert...