2018. október 26.

 
Hétvégi tűnődések
... születés és elmúlás között feszül életünk húrja...
"Mester - kérte a vak -, hogy lássak." (Mk 10,51)

Aranyló vöröslő színek, rozsdásodó levelek - szinte lángol az erdő, ahogy a bágyadt októberi napsugár végig pásztáz a lombokon. Simogató, s jólesik ez a napi pár órás nyárutó. Gyönyörű ez az elmúlás, ahogy lombruhájukat levelenként hullajtják a földre a büszke fák. Szépen, utolsót dobbanva mond búcsút az ágnak a falevél, mielőtt zörögve földet érne. Hideg eső áztatja, majd a hóesés betakarja, végül eggyé válik a puha, s időtlennek tűnő avarszőnyeggel. Október vége a szelíd elmúlásra készíti elő a természetet, míg november fagyot lehelve szembesít a rideg és hideg valósággal...
Most kell begyűjteni az egyre rövidülő napsugarak fényét, melegét szívünk-lelkünk raktáraiba a fénytelenebb, fakóbb napokra. Mikor a színkavalkád véget ér, s nem marad más csak a csupasz ágak, lelki szemeink megnyílnak és a lényegre tekintenek: születés és elmúlás között feszül életünk húrja, de hitünk által Krisztusban el nem múló világosságra lelhetünk.
Akár csak a jerikói út mentén kolduló vak ember, Bartimeus. Oly váratlanul érinti meg a kegyelem, s ő mégsem szalasztja el az "alkalmas időt". Mer kiemelkedni a szánalmas megszokásból. Jóllehet többen csitították, de mégis bátran kiáltott: "Jézus, Dávid Fia, könyörülj rajtam!" Mit sem törődve a "közvéleménnyel", annyi fénytelen év után, mert bátornak lenni. Ugyanis, aki megtapasztalta a mélységet, csak az képes értékelni igazán a magasságot. Amikor elveszítünk valakit vagy valamit, csak akkor értékeljük igazán, mikor fájdalmasan mar szívünkbe hiánya. A sötétség kényszerű időszaka érzékenyebbé teszi az embert és könnyebben felismeri a sorsát fordító lehetőséget. "Menj, hited meggyógyított téged" - bocsátja el végül Jézus. Ő pedig "azonnal visszanyerte látását és csatlakozott hozzá az útján." (Vö.: Mt 10,46-52)
A természetben ilyenkor (is) fellelhető szépség örvendeztesse meg csüggedő szívünket, hogy a fénytelenebb napokon se veszítsük el reményünket. Bartimeus példája által tegyen bennünket is látókká Urunk, Istenünk kegyelme, hogy lássuk sorsunk értelmét, benne felfedezhessük a Gondviselés szeretetét és mindenkor megmaradjunk útján...