2018. november 02.

 
Hétvégi tűnődések
... csak a szeretet számít...
"Őt teljes szívből, teljes elméből és minden erőből szeretni,
a felebarátot pedig úgy szeretni, mint önmagunkat,
többet ér minden égő és más áldozatnál." (Mk 12,33)

Krizantém és gyanta illatát hozza a szél, ahogy tobozkoszorúval, mécsessel kezében a temető felé tart az ember. Az emlékezés csendes zarándokútját rójuk sokadmagunkkal ezekben a napokban. A sírkerteket járva - akarva-akaratlan - megérint bennünket az elmúlás, elmúlásunk gondolata. Vajon meddig feszül életünk húrja? Hány lépés van még előttünk, míg a küszöbhöz érkezünk, hogy aztán odaát örökre belesimuljon létünk az Atya tenyerébe. Ahol már többé nem számít a múlt, s nem kell fürkészni a jövendőt, hiszen örökké tart a jelen boldogító érzése. Akik előttünk jártak az úton, a révbe érkezettek bizonyosságával üzennek nekünk: egyedül csak a szeretet képes megőrizni a halhatatlanságra...
Sokféle törvény, szabály vesz körül bennünket. Talán lehetetlenség is mindegyiknek megfelelni. Az ószövetség korában, de Jézus idejében is rengeteg tiltó rendelkezés, parancs útmutatás volt érvényben. Egy írástudó, amikor megtapasztalta, hogy Jézus milyen találóan megfelel a különféle előírásokkal túlbonyolított - mindennapi élet produkálta - kérdésekre, felbátorodva szólította meg: "Melyik az összes parancsok között a legelső?" Jézus elsőként az Isten-szeretet, rögtön másodikként pedig a felebarát szeretetét idézte, s hozzátette: "Ezeknél nagyobb parancs nincsen." Az írástudó ezek után fogalmazta meg - a Jézus elismerését is kiváltó - fentebb olvasható főparancsot. (Vö.: Mk 12,28-34)
A hiteles Isten-szeretetből logikusan következik az egészséges emberszeretet. Ez a szeretet még a legnyomorultabb élethelyzetekben és sorsokban is képes felfedezni az Isten képmására teremtett embert. Éppen ezért a szeretet parancsa minden más parancsot felülír és megelőz. Ha szívből fakad, nem méricskél és képes legyőzni a makacs racionalitást. Míg az ószövetségi törvény az "adok-kapok" elvén működött és kínos szigorúsággal a betű szerinti értelmezést követte, addig Jézus mindent az egész szellemében - az ember üdvösségét szem előtt tartva -, a szeretet "szemüvegén" keresztül látott...
Ne feledjük, csak a szeretet számít, mely "többet ér minden égő és más áldozatnál." S amíg szívünkben dobog, mindig lesz reményünk...