2018. november 16.

 
Hétvégi tűnődések
... annyi felesleges dologra pazaroljuk a drága és fogyó időt...
"Ég és föld elmúlik, de az én igéim el nem múlnak." (Mk 13,31)

Ha lassan is, de megérkezett az ősz. Elszoktunk ettől a hidegtől, ami egy csapásra véget vetett a bágyadt kényeztetésnek. A ködben úszó deres-csípős hajnalok és a korán jövő alkonyok elűzték a nyár végét idéző verőfényes szebb napokat...
Hónapok jönnek-mennek, évszakok váltakoznak. A novemberi fénytelen szürkeség még mélabússá teszi az embert. Így válik érzékenyebbé, sebezhetőbbé. Türelmetlenségünkkel pedig belső sebeket karcolunk egymásra. Egy-egy ködben úszó nap könnyen a bizonytalanság érzetét keltheti bennünk. Ilyen hangulatban még inkább kapaszkodók után kutat a lélek...
Az ókori nagy filozófus, Platón szerint, a körülöttünk lévő világ folytonos változása következtében az érzékelés nem nyújthat megbízható ismeretet. Teljesen egyértelmű volt számára, hogy az igazi értéket, azt a viszonyítási pontot, melyhez mindenkor bátran mérheti magát, a természetfölötti világban keresse...
A múlandóság hatalmas óceánjának közepén, a kiszolgáltatottságával szembesülő ember sem tehet nagyon mást, mint belekapaszkodik az "el nem múló igék" árnyékvilágon túlmutató örök igazságába. A szeretet erejébe és az isteni irgalom jóságába.
Gondoljuk csak meg, annyi felesleges dologra pazaroljuk a drága és fogyó időt, annyi energiát fecsérelünk el a szerzés és birtoklás taposómalmában, hogyha csak töredékét is őszintén a szeretet szolgálatába állítanánk, olyan gyökeres fordulatot vennének a világ dolgai, hogy az életünket szomorító problémák legtöbbje magától megoldódna. Igaz ugyan, hogy az elmúlás akkor is utolérne bennünket, de a földi végesség tudata nem rettegéssel, hanem a megérkezés és beteljesülés nyugalmával és bizonyosságával ajándékozná meg az embert...
A hívő ember bizonyosságát az Egy és Örökkévalóban ismeri fel. Így számára az evangélium jó híre mindig igaz marad. Míg az anyagi, testi dolgokra az elmúlás vár, addig az isteni igék örökérvényűek, és az aszerint élő joggal reménykedhet a mennyek időtlenségének boldogságában...