2018. november 23.

 
Hétvégi tűnődések
... e világ sajátossága a harc, a békétlenség.
"Az én országom nem e világból való." (Jn 18,36)

"Tehát király vagy te?" - tette fel a sürgető kérdést nagypénteken reggel a helytartósági palota köves udvarán Pilátus, amikor a templomi elöljáróság nyomására kihallgatta Jézust.
"Az én országom nem e világból való. Ha e világból volna országom, harcra kelnének szolgáim, hogy a zsidók kezére ne kerüljek" - válaszolta Pilátus csodálkozó kérdésére Jézus.
Bizony, maga is megtapasztalhatta: e világ sajátossága a harc, a békétlenség. Gondoljuk csak el, végső kilátástalanságában, érvei fogytán nézeteltéréseit támadó álláspontból, az erő szavával - vagy esetleges hatalmi pozíciójával visszaélve - igyekszik megoldani az ember.
"Földhözragadt" módon, azaz materiális vagy praktikus szempontok szerint gondolkodik. Így volt ezzel Júdea provinciálisa is. Ezek alapján akkor - és egyébként ma is - a király politikai, gazdasági és katonai értelemben vett uralkodót jelentett, aki kénye-kedve szerint, tulajdonképpen bármit megtehetett. E feltételeknek azonban Jézus egyáltalán nem felelt meg.
Pilátus ejtette volna a vádat, ám ismerjük ennek az emberi kicsinyesség és gyöngeség szülte eljárásnak a kimenetelét... (Vö.: Jn 18,33-37) November utolsó vasárnapján Krisztus királyt ünnepli az egyház. Azt a királyt, aki a történelem és az idő uraként sem harcos Messiás volt, hanem mindvégig megmaradt az Isten ügyében járó "pacifistának". Még ellenségei felé intézett kihívásai is a szeretet jegyében, békés hangnemben fogalmazódtak meg. A korabeli világban csakúgy, mint a mostaniban, a legmeredekebb úton jár: kizárólag a szeretetbe kapaszkodik azok ellenében, akik pusztán a közvetett vagy közvetlen hatalmat ismerik el.
A "zsidók királya" földi életével bizonyította: nem szükséges, hogy a hatalom eredendően erőszakkal társuljon. Sőt, csak akkor lesz hosszú távon hiteles, ha tekintélyét irgalmas következetességre és nem pedig túlerőre alapozza...
Az az ország, melyet Krisztus király képvisel, nem ebből a világból való, éppen ezért tud e világ minden igazságtalansága, csalárdsága és esetlegessége ellenére, illetve azon túlmutató perspektívát nyitni valamennyiünk számára. Ez a tudat képes bennünket megtartani lelkileg és erkölcsileg akkor is, ha gyakran érezzük úgy, nihilista és morálisan lepusztult korban és közegben vagyunk kénytelenek élni. A lehetséges alternatívát egyedül az az"uralom" jelentheti, melynek legfőbb jellemzője lesz az osztó, a szolgáló és mindhalálig tartó hűséges szeretet...