2018. november 30.

 
Hétvégi tűnődések
... jelek lesznek a Napban, Holdban és a csillagokban.
"Virrasszatok tehát és szüntelenül imádkozzatok..." (Lk 21,36a)

Hóruháját próbálgatja a december, s hogy sikerül-e ünnepi díszt öltenie, karácsonyig kiderül. Mindenesetre példamutatóan ösztönöz bennünket, hogy mi is elinduljunk a szívet-lelket melengető készülődés útján, hogy boldog megérkezésben lehessen majd részünk.
"...jelek lesznek a Napban, Holdban és a csillagokban" - írja Krisztus második eljöveteléről Lukács evangélista. Félelemről, a világmindenséget összetartó erők megrendüléséről olvashatunk. Ám azt is megtudhatjuk, hogy az éberen virrasztó, imádságos lélek elkerülheti a szörnyű véget (Vö.: Lk 21,25-28).
Annyi mindent csinálunk rosszul, itt a legfőbb ideje, hogy elinduljunk a jóság útján. Virraszt a lélek, hogy meglássa urát, aki közeledik hozzá. Éberen és nyitottan a jóságra és a szeretetre. Ugyanis az a jó, amit másokkal szeretetből teszünk, örökre megmarad, azok a szavak, melyeket szeretetből mondunk, erőt adnak másoknak...
A szeretet legyőzi a csüggedést, ahogy a világosság a sötétséget. Ezért, amikor egyre rövidülnek a napok és csak nő a sötét órák száma, a hajnali fagyos hidegbe várakozó reménységgel énekli bele az egyház: "rorate coeli..." azaz "harmatozzatok egek..." Ugyan még nehéz köd üli meg a hajnalt, azonban reményt keltően hasít a sötét, ködös pirkadatba az evangéliumi figyelmeztetés: "Virrasszatok szüntelenül és imádkozzatok..."
Adventi koszorúnk első gyertyalángja lelki éberségre, virrasztásra int. Reményt akar ébreszteni a szívünkben. Mindez azonban csak akkor hiteles, ha a külső hűen tükrözi a belsőt. Bármilyen fényfüzéres, csillogó lehet körülöttünk a világ - még lehet esztétikus is - ha belülről egy jottányit sem jutunk előbbre. Csak a virrasztó, imádságos lélek képes észrevenni a szüntelenül feléje közeledő Istent.
A mindennapok taposómalmában szinte észre sem vesszük, hogy durva sebeket ejtünk egymáson. Lelket nyomorító módon sodorhatnak gondjaink a kilátástalanság, megkeseredés zsákutcájába. Ezért figyelmeztet Jézus: "Vigyázzatok magatokra, hogy el ne nehezedjék szívetek (...) az evilági gondok között." Méltóvá kell válni arra, hogy megmeneküljünk attól a pusztulástól, mely felé a világ jelenleg szükségszerűen tart (Vö.: Lk 21,34-36). A félelmetes
végzet elkerülhető, a kereszt elviselhető, ha útra bátorodó lépteinket az elkövetkezendő napokban - imádságos éberséggel - lélekben Betlehem felé irányítjuk...