2018. december 07.

 
Hétvégi tűnődések
Advent második hete az útkészítés...
"A pusztába kiáltónak ez a szava:
készítsétek elő az Úr útját!
...s meglátja majd minden ember az Isten üdvösségét." (Lk 3,4-6)

Fényárban úszó sugárutak, sárdagasztó dűlők váltogatják egymást életünk során. Nem egyszerű megjárni az előttünk álló szakaszt. A célba érkezés biztonsága és ideje az út minőségétől függ. Ezért kulcsfontosságú az útépítők munkája. Gyakran bosszankodunk egyes útszakaszok áldatlan állapota miatt, mert feleslegesen növelik a menetidőt és ráadásul veszélyeztetik a biztonságunkat is. Pedig a legjobb az lenne, ha utazásunk alatt maga az úton tartózkodás is örömet okozhatna...
Az adventi időszak egyik legtöbbet idézett prófétája Keresztelő Szent János, a nagy "útegyengető". Szolgálata készítette elő Jézus fellépését akkor, amikor még senki sem ismerte őt. Pusztába kiáltó szava sokak szívében talált visszhangra. Végül aztán az általa készített úton tömegek jutottak el a Messiásig, tapasztalhatták meg az Isten üdvösségét.
"Készítsétek elő az Úr útját! Egyengessétek ösvényeit!" - kiáltja felénk János. Szava súlyos századok ólmos függönyén is áthallik és a saját érdekünkben, nekünk szól. Mert nem az a megoldás, hogy elfutunk, ha nem tetszik valami, vagy nem értünk valamivel egyet. Mert a világból nem lehet csak úgy elfutni, csupán gyáván megfutamodni (a kettő nem ugyanaz). E helyett utat kell építenünk. Egymás felé és az Úr felé, hiszen Ő is az általunk épített utakon közeledik felénk. Miközben utat készít az ember, akarva akaratlanul, maga is úttá válik.
Azonban messze nem mindegy, hogy a célhoz képest, milyen az út? Közelít vagy távolít...
Ezért adventi "útépítésünkön" múlik karácsony "sikere". A várakozás koszorújának második lángocskája önvizsgálatra késztet: családomban, munkahelyemen, környezetemben a széthúzás vagy a békesség és szeretet útját egyengetem-e? Útban a betlehemi fényesség felé tudok-e magam is valamit közvetíteni, sugározni, vagy esetleg bennem is csak a sötétség növekszik?
Advent második hete az útkészítés, illetve úttá válás felelősségteljes szép feladatára irányítja a figyelmünket...