Örvendezzünk mindnyájan az Úrban,
ünnepi napot ülvén
Szent István királynak tiszteletére:
kinek ünnepén örülnek az angyalok, és
magasztalják az Istennek fiát.

2014. augusztus 20.: Szent István király ünnepe

 

2014. augusztus 20-án, szerdán Szent István királynak, Magyarország Fővédőszentjének ünnepén, plébánosunk Radó Tamás atya 9 órai kezdettel ünnepi szentmisét mutatott be Szent Anna plébániatemplomunkban.
Plébánosunk a szentmise elején köszöntötte a megjelent híveket, az országgyűlési képviselőt, városunk polgármesterét, a város általános iskoláinak igazgatóit, majd így folytatta: »Szent István Magyarországot a Boldogságos Szűzanya oltalmába ajánlotta, így ünnepeltük pénteken Magyarok Nagyasszonyát. Ma az Ő oltalmát és közbejárását kérjük hazánkra, nemzetünkre, városunkra és családjainkra egyaránt. Ugyanakkor hálát adunk az Istennek a mindennapi kenyérért, amit újra és újra nekünk ajándékoz.«
A miséző atya szentbeszédében körüljárta az otthon, a haza, a hazaszeretet: életünkhöz kapcsolódó fogalmakat. Elmélkedését egy, sokak által ismert közmondással vezette be: »"Mindenhol jó, de a legjobb otthon!" Mit jelent az otthon? Biztonságot, szeretetet, gondoskodást, szellemi, lelki, erkölcsi értékeket. Olyan életkörülményt biztosít, amelyben igazi emberi életet lehet élni. Az ember mindig is fontosnak tartotta, legyen otthona, ahol lakik, de olyan otthona is, amit hazának nevez. Ahol otthon érezheti magát, ahol biztonságot, megélhetést kap, ahol testi, szellemi, lelki és erkölcsi fejlődésében segítik. A haza Isten ajándéka és az ember azon életterülete, amelyben egymással közösségben élnek, fáradoznak egymás boldogulásáért.
A mai ünnep - Szent István király napja - azt hiszem, jó alkalom arra, hogy elgondolkodjunk, mit jelent számunkra a haza és mint keresztény embernek mit kell tennem. El kell gondolkodnunk, mit is jelent ma: szeretni hazámat. Mi a hazaszeretet? A hazaszeretethez hozzátartozik-e a köszönés, a tanulás, a szolgálat, az ünneplés, a szórakozás? A kérdés az, hogy valójában mi tartozik az én hazám szeretetéhez? Egy külön ünnepi alkalomra és mesterségesen felszított élmény, érzelem, vagy mindennapi tevékenységemet, meggyőződésemet természetes úton irányító alapelv, önazonosságom magja, identitásom magja? Miért jó, sőt minden valamire való ember számára miért nélkülözhetetlen életszükséglet a hazához való ragaszkodás?
Az egyéni ember kialakulása csak nagyon kis százalékban függ a vele született adottságoktól. Azok a külső körülmények vannak rá döntőnek mondott hatással, amelyek körülveszik. Azoknak az embereknek - szülőknek, közösségeknek - a felelőssége ez, akik a megszületett gyermekek, fiatalok felé értéket, viselkedési, konfliktus-megoldási, gondolkodási, közösségi modellt közvetítenek. Áldás, ha ezt hitelesen teszik. A másikra tekintve fedezhetem fel, hogy ki is vagyok valójában. Mi az értékem, miért jó, hogy vagyok. Mi az, ami nélkülem hiányozna a világból? Amit csak én tudok megtenni, megvalósítani - ebből következően kötelességem megtenni.
Az emberhez méltó életforrása a hazaszeretet, amely létkérdés. Amennyiben tartozom egy nép közösségéhez, és vállalom ezt a közösséget minden jó és rossz tulajdonságával együtt, a maga létével formál: élni fogok. Amennyiben nem tartozom sehová, elpusztulok. Arról van szó: hisszük-e, hogy értéket képviselünk létünkkel, kultúránkkal, az emberiség egésze számára, vagy sem. Úgy, hogy közben tiszteljük, nagy értéknek tekintjük más nemzetek értékeit, hagyományát, saját egyéniség formáló szerepét.
A mai "kultúra" három kérdés alapján akarja meghatározni az ember sajátos személyiségét: Mit birtokolsz? Mit tudsz megtenni? Mit tartanak rólad mások? Önmagában mind a három kérdés hamis, mert nem az emberi személy lényegére állítja a figyelmet, hanem a személy funkciójára. Lényeged nem abban áll, mit produkálsz, mit tudsz felmutatni, mit mondanak rólad mások, hanem ki vagy te.
A hazaszeretet nem mellékes, hanem létkérdés. Mert általa ismerhetem föl: ki vagyok én és mi a kötelességem, mi a szolgálatom és áldozatom lényege.
Szent István így adta Isten által a hazát és azt akarja, hogy ebben építő elemek lehessünk. De nem csak ezt a hazát adta nekünk, hanem egy másikra is irányítja figyelmünket. Krisztusi hitet adott és általa üdvösséget. Ezért mondja Szent Pál: "A mi hazánk a mennyben van."
"Mindenhol jó, de legjobb otthon!" - ez vonatkozik a hazára is. És ha mindent elkövetünk, hogy hasznos tagjai legyünk a társadalomnak, akkor ezzel együtt építjük az Isten országát is, vagyis örök hazánkat.«
A szentmisén megszentelt új kenyerekből az országgyűlési képviselő és városunk polgármestere kapott ajándékba egyet-egyet. A kenyér az életet, a megélhetést, az otthont jelképezi. A nemzeti színű szalaggal átkötött kenyerek kifejezik az élet és a nemzet összekapcsolódását.
A szentmise a Himnusz eléneklésével ért véget.

 
 
 

Magyarok fénye,
Ország reménye,

Légy áldott, Szent István király,
Légy áldott, Szent István király.

Szép magyar néped,
Krisztushoz vitted,

Légy áldott...

Szent hitben tarts meg,
Jézusnál áldj meg!

Légy áldott...

szöveg és kép: DukainéM