2014. augusztus 22.: Lelkigyakorlatos kirándulás

 

A kamalduli szerzetesek nyomában
(Lelkigyakorlatos tanévkezdő kirándulás)

A naptár szerint az év 34. hetének napjai telnek, túl vagyunk a Szent István és az új kenyér ünnepén. A médiában egyre több hír foglalkozik az iskolakezdéssel, a tankönyvekkel. Ha tetszik, ha nem, augusztus 31-én a Veni Sancte-val, tanévkezdő szentmisével, ünnepi eseménnyel kezdetét veszi a 2014/2015-ös tanév.
A nyaralásból hazatérő családoknál egyre többet beszélgetnek az iskolakezdésről, a füzetcsomagok, tornafelszerelések beszerzéséről, mely a hátralévő napok fontos eseménye lesz.
A kapuvári Páli Szent Vince Katolikus Általános Iskola és Óvoda pedagógusai augusztus 22-én, pénteken tanévkezdő kirándulással egybekötött lelkigyakorlatos napot tartottak. Évek óta Törekiné Takács Beáta igazgató-helyettes gondos, szervezőmunkája által valósulnak meg a lelkigyakorlatos napra tervezett programok. Köszönjük fáradozását.
Az utazási program első helyszíne a Majkon található Kamalduli Remeteség megtekintése volt. A helyi idegenvezető kalauzolásával bejártuk a remeteség területét, és sok érdekességet tudhattunk meg a szerzetesek életéről:
A rendet Szent Romuald alapította 1009-ben Itáliában, mint Campo Malduli nevű remeteséget. A rend tagjai a lelki tökéletességre törekedtek, ennek elérése érdekében magányosan, elmélyülten éltek. Az első szerzetesek (hárman) 1735-ben érkeztek Majkra, de letelepülési engedélyüket csak 1738-ban kapták meg. A "néma barátok” fehércsuhás, fejtetőjüket kopaszra borotvált, hosszú szakállú szerzetesek a bencésektől szigorúbb aszkétikus rend szerint éltek. Külön-külön elmélkedtek kis cellaházaikban, tudományokkal és művészetekkel foglalkoztak. A házakkal megegyező méretű külön kiskert tartozott a házakhoz, ahol a remeték gyógy-, és fűszernövényeket, zöldségeket, gyümölcsöket termeltek. A termények egy részét a remeteség területén található gyógyszertárban dolgozták fel. Ezen kívül fafaragás, festés, fazekasság tevékenységet is folytattak. Az év nagy részében böjtöltek, húst és bort nem fogyasztottak. A kertet magas fallal vették körül, hogy a szerzetesek ne találkozhassanak, beszélhessenek egymással. A rend önfenntartó volt, földművelésből és jótékonysági adományokból élt. A gazdálkodást a némasági fogadalmat tett, de fel nem szentelt laikus barátok végezték, halászattal és földműveléssel foglalkoztak. Az ő dolguk volt ellenőrizni, hogy nem beteg-e valamelyik remete. A kápolnában a kamalduliak minden vasárnap és ünnepnapokon miséztek. A majki kamalduli remeteség országosan is kiemelkedő épületegyüttesnek számít. A fallal körülvett területen kis utcákat alkotva, szigorú rend szerint tervezve, az együttes központjában álló templom körül épült ki a clausura területe 17 cellaházzal. Minden cellaháznak öt ablaka és egy bejárata van, mely a kertre nyílik. (A templomnak ma már csak csonka tornya és egy támpillére áll.)
Az idő gyorsan elszaladt, de búcsúzóul még egy csoportkép készítését is vállalta az idegenvezető. A szellemi, fizikai erőnlét fenntartását finom süteménnyel és innivalóval biztosítottuk magunknak.
Már a déli órákban járt az idő, amikor autóbuszunk begördült a tati Szent Kereszt templomhoz, ahol már várt bennünket Végerbauer Richárd káplán atya. A templom padjaiban helyet foglaltunk, hogy a szentmisén lelkiekben feltöltődve és a miséző atya tanévkezdő gondolataival megerősödve készüljünk fel az új tanév kihívásaira.
A szentmise után rövid ismertetést hallottunk a templomról: Tata jellegzetes barokk műemléke, a Kossuth tér éke a kéttornyú templom, melynek építtetője az Eszterházy család nevéhez fűződik. A kéttornyú, egyhajós, késő barokk templom copf stílusú főoltára vörös márványból készült. A főoltár oszlopos építményében Schweiger Antal alkotása a Kálvária faragott korpusza látható. A padok és a gyóntatószékek is copf stílusúak. A főhajóban Szeplőtelen Szűz Mária, Szent Anna, Szent Márton és a Szent Család mellékoltárait helyezték el. A templom napjainkban is kedvelt helyszíne a különböző hangversenyeknek, koncerteknek.
Az éhes társaság a helyi Coccon Étterem kellemes környezetében fogyasztotta el a finom ebédet. Az ebéd „lemozgatására” a koradélutáni órákban városnéző kisvonattal indultunk Tata felfedezésére. Városnéző kalandozásunkat fagyizással zártuk.
A Szent Kereszt templom lépcsőjén készített csoportképpel búcsúztunk Richárd atyától és Tatától.
Köszönjük Radó Tamás atyának az egész napos lelki törődést, Horváth József autóbusz-vezetőnek a balesetmentes utazást.

szöveg és kép: DukainéM