Ó nézz le édes Szűz Anyánk hű magyarjaidra!
Vigasztaló derűs napfényt árassz fiaidra!
Kegyelmes jó anyánk, tekints a foglyokra,
Ó, nagy irgalmú Szűzanyánk, vezesd őket haza!

Ó, tekintsd az anyák könnyét, gyermekek imáját!
Segítsd haza a fogságból fiút, testvért, apát!
Kegyelmes jó anyánk, tekints a foglyokra,
Ó, nagy irgalmú Szűzanyánk, vezesd őket haza!

2014. szeptember 19.: Emlékezés a hősökre

 

Az I. világháború kitörésének százéves évfordulója alkalmával 2014. szeptember 19-én, pénteken a hősök tiszteletére rendezett ünnepségsorozattal emlékeztek a kapuváriak. A rendezvényt a Honvédelmi Minisztérium által kiírt pályázaton elnyert pénzösszegből valósították meg.
A Szent Anna templomban 16 órai kezdettel engesztelő szentmisét mutatott be dr. Szaradics József nyugalmazott ezredes, plébános. Koncelebrált: Kiss György Barnabás ferences püspöki helynök, detroiti plébános (USA, Michigan állam)
A miséző atya a szentmise elején megköszönte a szervezőknek, hogy a megemlékező ünnepség alkalmából az engesztelő szentmisét ő celebrálhatja, valamint Radó Tamás helyi plébánosnak a támogató együttműködést. Három pontban foglalta össze, hogy miért gyűltünk össze a templomban. "Elsősorban emlékezzünk a magyar hősökre, a katasztrofális veszteségek mellett is a ragyogó emberi helytállásokra. Keresztény katolikus emberekként imádkozzunk értük. Nekünk nagyon fontosak azok, akiknek életét ellenséges fegyver oltotta ki. De azokért is imádkozunk, akiknek az életét a mi fegyvereink oltották ki. József Attila szavaival mondhatjuk ki: A harcot, melyet őseink vívtak, békévé oldja az emlékezés."
Prédikációjában így folytatta emlékező gondolatait: "Nagy-Britanniában november 11-én van a megemlékezés napja. Kis pipacsot idéző kitűzőt hordanak napokig akkor. Az eredete ennek az, hogy az egyik csatamezőn, ahol nagyon sok katona esett el, egyszer csak rengeteg pipacs kezdett el virágozni és erre mondták az emberek, hogy a piros virágok a katonák szívéből nőttek ki.
A mi katonáink vére a Doberdo fennsíkját, kopár sziláit és a Don-menti hómezőket festette pirosra. Ma mi is az első nagy háborúra és az abban elesettekre emlékezünk elsősorban. Két nemzeti dráma a középkori történelmünkből: Muhi és Mohács, valamint kettő az újkori történelmünkből: Doberdo és Don, nem egyszer kerülnek közös lapra az emlékezésekben. Ha tényleg belegondolunk mindezekbe, azt mondhatjuk, amit mondott Loyolai Szent Ignác az egyházra nézve: sentire cum ecclesia, érezz együtt az egyházzal, sentire cum patria, érezz együtt a hazával, változtathatjuk így át a mondatot.. Érezz együtt azokkal a szegény sorsú magyarokkal, akik évekig beszorultak a mocsarakba, a nádasokba, akik elrejtették magukat és járhatatlan helyekre, megközelíthetetlen lápos földekre menekültek a könyörtelen gyilok elől. A tatár kifejezés ma is a kegyetlen pusztítást idézi. És érezz együtt azokkal a családokkal, akik már sok nemzedék távolságban vannak az első nagy háborútól és már messze a másodiktól is, mégis tudnak a Doberdónál, Donnál ott maradt dédapáról, nagyapáról, apáról. Ma is hordozzák annak fájdalmát, sokan keresik ma is sírhelyüket és szeretettel, talán büszkeséggel hordozzák emléküket.
A két középkori háború felégette földjeinket, falvainkat, a két újkori háború szinte lefejezte a társadalmat. Ha egy társadalomból néhány év leforgása alatt eltűnnek az erős, a munkák javát elvégezni képes fiatal férfiak, akkor az élet évekig stagnálásra van ítélve. Ott hősi módon színre lépnek az asszonyok, az édesanyák és a kiskorú gyermekek, akik kaszálnak, kapálnak, szántanak, viszik ahogy tudják az életfeltételeiket biztosító mezőgazdaságot.
Az első világháború magyar katonai veszteségét 600-700 ezerre teszik, a másodikban csak a doni áttörés százezer ember életébe került. Szinte a háború teljes ideje alatt folytak a Doberdo, Isonzo melletti harcok a legnagyobb magyar veszteséggel. A katona azért hős, mert legyőzi a félelmet és élete végéig harcol ott, ahová a hazája állította. A hazáért mindhalálig! - ez volt a ludovikások esküjének végén. 2005. július 18-án Székesfehérvárott a 17. gyalogezred emlékére megrendezett megemlékező napra szóló meghívóban ez állt: Az, ami 1915. július 18-án Doberdonál ezen a napon - hajnali 4 órától 20 óráig -, ezen az annyira küzdelmes harcokkal hősi kiállással teli napon történt, az katona-történeti jelentőségű. Ez a nap lett a 17. gyalogezred napja, vagyis a bátorságnak a katona becsületnek, a hazaszeretetnek a napja. Tisztelet a hősöknek, tisztelet a magyar katonáknak, tisztelet a nagyapáinknak. Tisztelet nekik azokért az emberi és keresztény erényekért, amelyek talán az úgymond normál életben meg sem mutatkoznak. A bajtársiasság, amely óvja, félti, védi a másik ember életét. A halált megvető bátorság, amellyel sebesültjeiket hordozták, vagy éppen az utolsó kenyérdarab, amelyet megosztottak, ha a helyzet úgy kívánta.
Néhány nappal ezelőtt Ferenc pápa Redipugliában a legnagyobb olasz katonai temetőben járt, ahol 7000 katona van eltemetve és abból 2500 csak a név szerint azonosított. A többi névtelen, köztük az ott eltemetett magyarok is. A pápa együtt imádkozott mindenkiért és szólt a háború őrültsége ellen és a békéért, a megtérésért, az önzés, a fegyverkezés, az idegen népek gyűlölete ellen. Nekünk is erre kell törekednünk és imádkoznunk. Boldogok a békességszerzők, mert őket Isten fiainak fogják mondani - szól Jézus tanítása. Legyen béke az emberek, a népek, nemzetek között, hallgassanak el a világban ma is pusztító fegyverek."
A szentmisén a Rábaközi Honvéd Hagyományőrző Csoport képviseletében részt vett Szalay Pál parancsnok. A szentmise a Himnusz és a "Boldogasszony anyánk" eléneklésével ért véget.
Az ünnepség Kapuvár Fő terén, a Kisfaludi Strobl Zsigmond által készített és gyönyörűen felújított I. világháborús emlékműnél folytatódott. Köszöntő beszédet mondott Hámori György  polgármester, Gyopáros Alpár országgyűlési képviselő, dr. Töll László ezredes, a Honvédelmi Minisztérium Társadalmi Kapcsolatok és Háborús Kegyeleti Főosztályának vezetője. Kiss György Barnabás megszentelte az emlékművön elhelyezett, a hősök neveit tartalmazó márványtáblákat, majd a tiszteletadás jeleként koszorúkat helyeztek el az emlékműnél.
Az este folyamán a Hany Istók Kerékpáros Centrumban az I. világháborúval kapcsolatos témákban hallhattak előadásokat az érdeklődők. Az előadások között sramli zenekaros kísérettel katonadalok csendültek fel. A rendezvény Kulcsár Béla harmonikaművész emlékező előadásával ért véget. A programsorozathoz kapcsolódott az épület alagsorában megnyitott kiállítás, mely a világháború emléktárgyait mutatja be a látogatóknak.

           
 
 
szöveg és kép: DukainéM