"Én vagyok a feltámadás és az élet:
aki bennem hisz, még ha meg is halt, élni fog."

Jn 11,25

 

2014. november 02.: Halottak napja

 

"A katolikus egyházban a Mindenszentek utáni nap a tisztítótűzben szenvedő lelkek emléknapja. Ezen a napon a "küzdő egyház" tehát a "szenvedő egyházról" emlékezik meg. Általános szokás szerint az előtte való nap délutánján, a "halottak estéjén" rendbe hozzák a sírokat; virágokkal, koszorúkkal feldíszítik, és az este közeledtével gyertyákkal, mécsesekkel kivilágítják, "hogy az örök világosság fényeskedjék" az elhunytak lelkének. Idegenben elhunyt, ismeretlen földben nyugvók emlékének a temetőkereszt vagy más közösségi temetőjel körül gyújtanak gyertyát. Régente néhol egyenesen máglyát gyújtottak, miközben szünet nélkül harangoztak. Elterjedt szokás szerint ezen az estén otthon is égett a gyertya, mégpedig annyi szál, ahány halottja volt a családnak."

(Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium - részlet - Halottak napja)

Szent Anna plébániatemplomunkban Halottak napján a vasárnapi rend szerint tartott szentmiséken, majd 14 órai kezdettel a Szent Kereszt temető kápolnájában rózsafüzért imádkoztunk az elhunytakért.
 
 
 

Juhász Gyula: Consolatio

Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek,
Hiába szállnak árnyak, álmok, évek.
Ők itt maradnak bennünk csöndesen még,
Hiszen hazánk nekünk a végtelenség.
Emlékük, mint a lámpafény az estben,
Kitündököl és ragyog egyre szebben
És melegít, mint kandalló a télben,
Derűs szelíden és örök fehéren.
Szemünkben tükrözik tekintetük még
S a boldog órák drága, tiszta üdvét
Fölissza lelkünk, mint virág a napfényt
És élnek ők tovább, szűz gondolatként.

szöveg és kép: DukainéM