2014. november 29.: Adventi első gyertyagyújtás

 

Az advent szó jelentése "eljövetel". A latin "adventus Domini" kifejezésből származik, ami annyit tesz: "az Úr eljövetele". Advent első vasárnapja egyúttal az egyházi év kezdetét is jelenti.
Adventkor a 19-20. század óta szokás koszorút készíteni. Az adventi koszorú ősét 1839-ben Johann H. Wichern német evangélikus lelkész készítette el: egy felfüggesztett szekérkeréken 23 gyertyát helyezett el, melyek közül minden nap eggyel többet gyújtott meg karácsonyig. Ma az adventi koszorú általában fenyőágból készített kör alakú koszorú, melyet négy gyertyával díszítenek. A gyertyák színe lila, kivéve a harmadik vasárnapra jutót, amely rózsaszín. A világító gyertyák számának növekedése szimbolizálja a növekvő fényt, amelyet Isten Jézusban a várakozónak ad karácsonykor. Az utolsó vasárnapon egyszerre ég mind a négy gyertya az adventi koszorún. Minden gyertya szimbolizál egy fogalmat: hit, remény, öröm, szeretet. A gyertyák egyben a katolikus szimbolika szerint egy-egy személyre vagy közösségre is utalnak:

  • Ádám és Éva - mint akiknek elsőként ígérte meg Isten a megváltást (hit);
  • zsidó nép - akinek megígérte, hogy közülük származik a Messiás (remény);
  • Szűz Mária - aki megszülte a Fiút (öröm - rózsaszín gyertya);
  • Keresztelő Szent János - aki hirdette Jézus eljövetelét, és készítette az utat az emberek szívéhez (szeretet). Elterjedt szokás az adventi hétköznapokon hajnali misét (rorate) tartani. E szertartásokon különös hangsúlyt kap Szűz Mária tisztelete és a karácsonyi várakozás. (Wikipédia)

Szent Anna plébániatemplomunkban az adventi első gyertyagyújtás szertartását 2014. november 30-án, szombaton az elővételezett esti szentmise elején a Páli Szent Vince Katolikus Általános Iskola tartotta, tanár-diák kórusának közreműködésével. A gyertyagyújtás szertartását nagyon gondos felkészülés előzte meg. A szerkesztők által összeállított szöveges-énekes műsor a lelkeket a magasságokba emelte. A tanár-diák összhang gyönyörű percekkel ajándékozta meg a templomban jelenlévő felnőtteket, gyerekeket. Hálásan köszönjük a műsort összeállító, a szereplőket betanító tanárok és a hangszeres közreműködők munkáját, megérdemlik nevük említését: Bognárné Hegymegi Ildikó, Kapuiné Titz Ildikó, Némethné Tóth Katalin, Bognár Dávid.

 

Itt vagyok most jó Uram, Hozzád száll e dal.
Tudod, sokszor hívtalak, de ma másként szól e hang.
Mert ma nem azt kérem, hogy adj még, nem könyörgök, figyelj rám,
Csak azt mondom, hogy szeretlek, Atyám.

 
Refr.:
Szeretlek, Uram, hálám szívemből fakad.
Hiszen mindent látsz Te bennem, hatalmad olyan nagy.
Szeretlek, Uram, hálám szívemből fakad,
És éneklem, hogy áldott légy Uram.
 

Ismét térden állok én, s tudom, hogy hallgatsz rám,
Bár sokszor hideg szavakat szól kopott és halk imám.
De most el kell, hogy mondjam egyszer, amit oly rég szeretnék,
Hogy szeretlek, és szívem csak Tiéd.

 
Refr.:
Szeretlek, Uram, hálám szívemből fakad...
szöveg és kép: DukainéM