2014. december 28.: Jubiláns házaspárok miséje

 

"Áldott Szent Család, szeretetnek képe, légy a családok példája és őre!"

A korábbi évek hagyományait követve 2014. december 28-án Szent Család vasárnapján a 9 órakor kezdődött ünnepi szentmisén került sor a kapuvári jubiláló házaspárok megáldására, immár 27. alkalommal. Az ünnepi szertartásra 119 házaspár kapott meghívást Szent Anna plébániatemplomunkba.
A szentmisét bemutató Radó Tamás atya bevezetőjében köszöntötte azokat a házaspárokat, akik 25, 40, 45, 50, 55, 60 évvel ezelőtt ebben a templomban fogadtak egymásnak sírig tartó hűséget:
"A hálaadás, köszönet Isten felé, hogy együtt megérhették ezt a napot, mely megpecsételi a hosszú évek hűségét, szeretetét és kitartását. A házassági évfordulók jó alkalmat teremtenek a számvetésre, egy kis ünneplésre, amikor a házaspárok köszönetet mondhatnak egymásnak az együtt töltött tartalmas, szép évekért, a boldog együttlétért, és példával is szolgálnak a mai kor emberének."
Tamás atya szentbeszédének mondanivalója két részből tevődött össze: Az első alapgondolatát Rasmussen, dán sarkkutató egyik expedícióján feljegyzett ősi eszkimó legendája adta. A történet arról szólt, hogy a vadászó eszkimó fiút elragadta egy sas, hogy megtanítsa, miként kell igazán élni. Az "életvezetési képzés" legfontosabb tanítási egysége az ünneplésről szólt, melynek mondanivalója a mai felvilágosult kultúránkban is megállja a helyét. A lényeg három pontban foglalható össze:
1. Az ünnep az Isten ajándéka az embernek. Bármennyire is furcsán hangzik, de ezt a megállapítást még a mi elvilágiasodott, és a vallásos értékeket látszólag megtagadó társadalmunk is elfogadja. A legnagyobb ünnepeink vallásos eredetűek! Lehet, hogy sokaknak idegen mindaz, amire ezek az ünnepek emlékeztetni igyekeznek, mégis mindenki érzi, hogy ezeket a napokat átjárja valami különös légkör.
2. Az ünnep célja a közösség: ember és ember, valamint ember és Isten között. Az ünneplés középpontjában mindig a másik felé fordulás áll. És amikor a figyelmünket teljesen a másik felé irányítjuk, akkor az a csoda is megtörténik, amely az ünnep ajándékozójával köt össze bennünket. A másikhoz való odafordulásban – ebben a jellegzetesen isteni cselekményben – úgy érezzük, magunk is közelebb kerültünk Istenhez. valami olyat tettünk, amitől mi emberek minden más élőlénynél magasabb rendűek vagyunk. Ilyenkor válik különös módon felismerhetővé bennünk az Isten képmása.
3. Az ünnep egy örömteli esemény, amely vidámságával és szépségével felfrissít, új élettel tölt fel. Különösen szükségünk van ezekre az időszakokra, mert minden ünnep közelebb hoz bennünket egymáshoz, kizökkent bennünket a mindennapos rutinból, a megszokásból, a fásultságból és helyet teremt a fejünkben új impulzusok befogadására. Ettől új lendületet kapunk a munkánkhoz, felfrissülünk, kipihenjük magunkat és lesz erőnk mosolyogni, kedvesnek lenni. Ezt pedig észre fogják rajtunk venni, és vissza fogják jelezni.
A homília második részében a Svájcban élő magyar professzor, Dományi Tamás szavait idézte, aki méltatlankodik a mai kor emberének "hajszolt" életviteléről, és arról, hogy a tudás által a világot megnyerte az emberiség, de a lelke kárt vallott, mert tudatából száműzte az Istent. Aztán a szeretet kifejezésének ötféle tartalmi (dicséret, szolgálat, testi érintés, figyelmesség, egymással töltött idő) mondanivalóját fejtette ki Jézustól idézett mondatokkal.
A hívek könyörgésében imafohászok hangzottak el a keresztény családokért, a családi békéért, a sírig tartó házastársi hűségért.
A szentmise záró áldása előtt a kivetített esküszöveg elmondásával a jubilánsok megerősítették az évtizedekkel ezelőtt tett hűségesküjüket, majd a többi jelenlévővel együtt áldásban részesültek.
A házaspárok a templomi közös fényképezés után emléklapot kaptak ajándékba, melyen aranyozott szám jelöli a jubileumi évek számát.
A Plébániánkon őrzött egyházi anyakönyvek bejegyzéseiből összeállított házasságkötési kimutatás az alábbi adatokat tárja elénk:

 
65 évvel ezelőtt, 1949-ben: 88 pár,
60 évvel ezelőtt, 1954-ben: 71 pár,
55 évvel ezelőtt, 1959-ben: 70 pár,
50 évvel ezelőtt, 1964-ben: 48 pár,
45 évvel ezelőtt, 1969-ben: 56 pár,
40 évvel ezelőtt, 1973-ban: 49 pár,
25 évvel ezelőtt, 1988-ban: 40 pár;
 
 

„Jézusom, ezen a szent órában köszönöm Neked hitvestársamat.
Köszönöm minden munkáját, könnyét, mosolyát.
Köszönöm Neked minden értem hozott áldozatát.
Köszönöm Neked az éveket, amit együtt tölthettünk.
Köszönöm a gondokat, amiket egymással megosztottunk.
Köszönöm Neked, hogy Ő az enyém.
Köszönöm, hogy nem veszítettem el a szeretetét.
Mert mindezt köszönöm, eskümet megújítom:
ESKÜSZÖM, HOGY ŐT EL NEM HAGYOM ÖRÖKRE!
ISTEN ENGEM ÚGY SEGÉLJEN!
Add meg Uram nekünk, hogy Téged szeretve egymást szeressük
És a Te szent törvényeid szerint élhessünk! Ámen.”

kép és szöveg: DukainéM