"Emlékezzél meg, ó élő ember, a te Istenedről;
Szólj és ne hallgass az ő kegyelméről!

Megáldott téged teremtő Urad lelki okossággal, -
Megékesített nyelved szólásával.

Adja az Isten nékünk kegyelmét, ihlető szent Lelkét, -
Hogy dicsérhessük az ő szent Fölségét."

 

(Sz: Kájoni Kancionále. D: Cantus Catholici, 1651 - részlet)

2014. december 06.: Adventi második gyertyagyújtás

 

2014. december 6-án szombaton, az esti szentmisén ünnepélyesen meggyújtottuk a második gyertyát az adventi koszorún. A gyertyagyújtás szertartását a Pátzay és Széchenyi iskolák diákjai tartották. A két iskola egyesített kórusát Lukovits Györgyi tanárnő vezényelte, közreműködtek: Szalai Győzőné és Czanik Ferenc.

Lukátsi Vilma: ADVENTI GONDOLATOK
"... Isten szeretet."
 
... hited talán csak egy kicsi mécses,
pedig hit nélkül várni nem lehet!
És az, aki nem az Urat várja,
nem is sejti az igaz ünnepet!
Nem fenyő alatt van az ajándék!
Az Ajándék - ha volt valaha -,
azt az ISTEN adta a világnak,
nekünk született egyszülött FIA!

A hagyományokhoz híven az idén is ellátogatott templomunkba "Szent Miklós", akit nem csak a gyerekek, de a felnőttek is izgatottan vártak. Nagyon lelkesen énekelték a Mikulásváró dalokat, amikor a szentmise végén a templomba megérkezett. Ministránsok segítettek neki, hozták az apró csoki mikulásokkal megrakott kosárkákat. Ajándékosztás előtt néhány mondatot intézett a gyerekekhez: Igazán csak a jó gyerekek érdemelnek ajándékot, de kivételesen most azoknak sem kell üres kézzel távozniuk, akik kevésbé voltak jók. Például: a szentmiséről elkéstek, nem kapcsolódtak be az imádságokba vagy az éneklésekbe, inkább beszélgettek, áldozásnál fegyelmezetlenül viselkedtek. Szüleiket sokszor megbántották, mert nem voltak szófogadók, az iskolai feladatukat nem végezték szorgalmasan.
A gyerekek ígéretet tettek arra, hogy a jövőben figyelmesebbek lesznek.

 

Miklós püspök egykor, régen.
Segített a szegény népen,
Őt dicsérte koldus, árva
Emlékezzünk jóságára!

Myra város püspökeként
Szerette a koldust, szegényt,
Ahol nagy volt nyomor, bánat,
Lépte nyomán öröm támadt.

Éjszaka a várost járta,
Betekintett minden házba.
Ajándékot titkon osztott,
Sok-sok ember így lett boldog.

Kövessük hát a példáját,
Vegyünk észre szegényt, árvát!
Sugározzuk örömünket,
Így kövessük Mesterünket!

szöveg és kép: DukainéM