Irodalmi estek - 2014. november 25.

Kettős könyvbemutató Kapuváron
 "Amikor felkel a nap - Így látom Tihanyt"
"A Vándorapostol"

A Nádasi Alfonz Katedra és Kapuvár város Önkormányzata közös rendezvényeként 2014. november 25-én, kedden 18 órai kezdettel a Városháza dísztermében kettős könyvbemutatóra került sor. Dr. Korzenszky Richárd tihanyi perjel: Amikor felkel a nap - Így látom Tihanyt, című magyar-angol nyelvű díszalbuma és Jáki Sándor Teodóz bencés atyáról A Vándorapostol című emlékkönyv, antológia.
Hámori György polgármester köszöntötte a vendégeket és a hallgatóságot, majd a közelmúltban elhunyt Korzenszky Lászlóné Erzsi nénire emlékezve, a tiszteletadás jeleként a jelenlévőket 1 perces néma felállásra kérte és Radó Tamás atya vezetésével imád mondtunk érte. A továbbiakban a polgármester úr arról beszélt, hogy két könyv bemutatójáról szól az előadás: az egyik a kapuváriak által is jól ismert Teodóz atyáról - visszaemlékezések alapján - összeállított emlékkönyv, a másik pedig Richárd atyának a Zrínyi Kiadó gondozásában megjelent könyve. Az atya nagyon régóta fényképez és sajátos szemszögből, a képein keresztül mutatja be azt a világot, amelyben él.
Barkó Gábor Ágoston OSB bevezetőként az Emlékkönyvből felolvasta Nagy Gáspár: Köszöntő (énekpróba) versét, melyet a szerző a "Szürke fejű öreg bácsó" szolgálataiért, születésének háromnegyedszázados szép ünnepére írt.
A házigazda szerepét vállaló dr. Cs. Varga István professzor kérte a hallgatóság soraiban helyet foglaló, énekelni jól tudó kapuvári férfiakat, hogy a Szent Benedek Himnusz első strófájának eléneklésével köszöntsék a bencés atyákat. Az éneket követően a díszalbum bemutatására kérte fel Barkó Gábor Ágostont.
A bencés atya a könyv bemutatását Assisi Szent Ferenc: Naphimnuszából vett részlettel kezdte, majd így folytatta: "Azért kezdtem így a könyvbemutatót, mert erről szól a könyv. 270 kép található nagyjából az albumban és a képek fejezetekre vannak osztva. A fejezetcímek Dániel próféta könyvéből valók (A három ifjú énekéből), és a három ifjú éneke az egész teremtett világot hálaadásra hívja, a feltámadás napjának, a vasárnapnak az elérkezését, és hogy megint fölkelt a Nap. A könyvben az a fontos, hogy egy elmélkedő kötet igazából. Egy imádságos könyv - mondta Mádl Dalma asszony, mert amikor ő lapozgatja ezt a könyvet, akkor imádságra indul. Az ember imádságra indul, leborul a Teremtő előtt. Valóban elérik a fejezetcímek és a képek a céljukat. Számomra a legszebb kép (lehetne még sok mindent kiemelni) a naplemente, az esztendő különböző évszakaiban, hónapjaiban. Aztán gyerekkoromból az aranyhíd és az ezüsthíd a különböző változatokban, illetve a Balaton vízének a különböző színárnyalatai. Az Apátság nem választható el a természeti környezettől, az Apátság koronázza meg a tájat, és ez a képek többségéből kiderül. A könyvben találhatók részletes, aprólékos képek a templom belsejéről, a templomban és a monostorban élő szerzetesi közösségről. Tihany és a monostor a találkozások helyeként is bemutatásra kerül a könyvben. A kötet harmóniát sugároz, az emberi élet egyensúlyáról beszél. Mire is indítson bennünket ez a könyv, amikor kezünkbe vesszük? Istennek az imádása nagyon fontos, az nem elvont dolgokból indul ki, hanem a létezőből. A létezőből látjuk a tökéletességet és a szépséget, és azok alkotóját is felismerjük mögötte. A könyvet érdemes a két ünnep között, karácsony és szilveszter között lapozgatni. Az ember úgyis érzékenyebb karácsony táján, valami spirituális belső töltetet akar. Azért ajánlom még a könyvet, mert fogható, lapozgatható, tapintható képek vannak benne. A könyv személyessé válik, lehet dedikálni, lehet jegyzeteket készíteni. Egy ilyen fotóalbumot lehet elmélkedő könyvként használni. Nagyon alkalmas ajándék az élet fontos eseményein, életfordulókon, pld.: bérmálásra, ballagásra, esküvőre vagy pedig karácsonyra. Sokkal jobb egy könyvet föllapozni, mint számítógépen nézegetni a képeket."
A következő percekben a könyv szerzője, Richárd atya osztotta meg gondolatait a hallgatósággal. "Itt van egy könyv, tessék kézbe venni, tessék kinyitni. Ágoston atyának köszönöm a bemutatást. Tulajdonképpen elmondta, hogyan lehet ezzel a könyvvel bánni. Kézbe kell venni és hagyni kell, hogy a képek hassanak. A kép olyan, mint a szó. Önmagában egy szó kevés, de ha a szavakat egymás mellé tesszük, akkor abból mondatok állnak össze. Ha a mondatokat egymás mellé tesszük, abból szöveg lesz. Azt remélem, hogy ez a könyv, amelynek a címe: Amikor felkel a nap, Így látom Tihanyt, az egymás után következő két mondat szöveggé áll össze és arról beszél valóban, hogyan is látom én Tihanyt. A képek varázslatos világ. Tessék nézni, és tessék hagyni, hogy a képek hassanak. Csendre van szükség, valóban vissza kell vonulni. Nem mindegy, hogy az érzékeinken keresztül mit engedünk be a belső világunkba. Az ember a szó legnemesebb értelmében érzéki lény: hall, tapint, szagol, lát, ízlel és ízlelni is lehet a színeket, sőt hallani is lehet sokszor a színeket. Vagy a hangoknak a színét érzékelhetem. Minden beszél a születésről és az elmúlásról. És minden beszél arról, hogy része vagyok én ennek a mindig változó, ugyanakkor az állandóságot megjelenítő világnak. Azt kívánom, hogy segítsen ez a könyv minél több embert ahhoz, hogy saját magában csendet teremtsen, a saját életére és a saját felelősségére döbbenjen rá. S hogy Adyt idézzem zárszóként: Az Isten van valamiként: minden Gondolatnak alján is."
Az irodalmi est folytatásaként Dr. Cs. Varga István a következőket mondta el a "Vándorapostol"-ról készült könyv létrejöttével kapcsolatban: Ez az emlékkönyv a szó eredeti értelmében antológia. Az emlékfüzér sok és sokféle rendű, rangú, különböző műveltségű szerző visszaemlékezéseiből állt össze. Teodóz atya földi megszentelődésének útja a bencés szerzetestanári hivatásban és vándorapostol küldetésben teljesedett ki. Önként választott, szabadon vállalt hivatásának legfőbb ideálját a Jézus-eszmény és a Mária-tisztelet képezte. Erkölcsi parancsként tartotta számon a Szent István-i Intelem imperatívuszát: Légy becsületes! Imádd az Istent és becsüld az embereket! Boldog volt, amikor templomban és bárhol a világon istenhívő, Mária-tisztelő közösségben misézett, imádkozott, énekelt és tanított. Egyháza és rendje iránti hűségét mindvégig híven megőrizte. Kereszténységben, egyetemes magyar nemzetben gondolkodott. Bencés szerzetesként is ízig-vérig művészlélek volt: a kegyelem műve és Teodóz atya érdeme, hogy olyan sok ember számára tudott áldás lenni. Holtában, utóéletében tudjuk-e hatalmas szellemi-lelki örökségének, életének és munkásságának elismerésre méltó értékeit, lélekemelő-lélektisztító tanulságait illőn és méltón tudatosítani, élni segítő erővé változtatni. Hiszem, hogy az Olvasó lelki kapaszkodókat talál ezekben az írásokban, tud élni ezeknek az élményt, emléket, történetet leíró, értelmező írásoknak a tanulságaival, a helyes és helytálló gondolatok lélekellátó, élni segítő erejével. Köszönet mindazoknak, akik ezt az antológiát írással, nagylelkű adományokkal, közreműködő munkával támogatták. Nagylelkű támogatóink segítségét a csángómagyarok szép kifejezésével szólva: "Isten fizesse!"
A könyvben felsorolt szerzők között kapuváriakat is találunk: Radó Tamás atyát, Szalainé Csonka Márta kántort és Dukai Miklós volt bencés tanítványt az irodalmi est utolsó perceiben hallgattuk meg, Teodóz atyához fűződő élményeikről.
Az előadás után Korzenszky perjel úr dedikálta a megvásárolt díszalbumokat.

           
kép és szöveg: DukainéM