Ha égből földre néz szemed,
Anyánk ha bajt és bút keres,
Ha nézed itt a föld porán
Ki jár itt véres Golgotán:

 
Refr.: 

Magyarokra nézz,
Sorsuk mily nehéz!
Hát szánd meg őket
És védd meg őket,
Viharban annyit szenvedőket! ...

2015. január 10.: Doni megemlékezés

 

A Magyar Királyi 2. Honvéd Hadsereg doni katasztrófájának 72. évfordulója alkalmával 2015. január 10-én szombaton fél 5 órai kezdettel, a kapuvári Szent Ferenc templomban dr. Szaradics József ny. ezredes, osli plébános megemlékező szentmisét mutatott be.
A szentmise előtt Dukai Miklós rövid történelmi összegzőt tartott arról, hogy kik által, milyen politikai események vezettek a Don-kanyarban bekövetkezett szomorú, végzetes tragédiához. "Ezen eseményeket nem felejtve emlékezzünk katonaelődeink helytállására, a doni áttörés hőseire, akik a hazáért, a független Magyarországért áldozták életüket."
A miséző atya szentbeszédének bevezetőjében a Jézus megkeresztelkedésének történetét elénk táró evangélium szavaival fogalmazta meg gondolatait: "Jézus alászáll a Jordán folyóba és a Keresztelő keresztségét veszi. Odaáll, ahol a bűnös ember van. Nem azért, mert neki is tisztulnia kell, hanem azért mert az ember csak úgy tisztulhat meg, ha tőle kapja a megtisztulást. Isten úgy törli el a bűnt, hogy megosztja velünk az életet és azt felviszi a keresztfára.
Hányszor hívja ki és vonja kérdőre az ember Istent és ezt tette, és talán teszi a doni dráma kapcsán is. Miért engedte ezt meg? Sokszor van, aki a vallástól való elfordulását is innen eredezteti. Válaszunk csak az lehet, hogy az Úristen az embert úgy nem válthatja meg, hogy az embert lesepri a történelem színpadáról és valaki mást állít helyébe. Az embert az Úristen csak magával az emberrel együtt válthatja meg, vagyis úgy, hogy mellé áll és a pokol mélységeit járja. Mi azt mondhatjuk, hogy nem csak a Jordánba, hanem a Don-folyóba is aláereszkedett Krisztus. Azokba a mélységekbe, amiket meg kellett járniuk azoknak is, akiknek mások döntéseit kellett követniük.
Bernard Haering a múlt század legnagyobb erkölcs tudósa írta: Az ember kétféle módon lép a történelembe, egyrészt úgy, hogy tevékenységével, jó cselekedeteivel nyomokat hagy maga után az emberekben, másrészt úgy, hogy Isten örök életének részesévé válik, miután befutotta a földi élete pályáját. Ezért kell, hogy a nemzet dicsérettel tekintsen elhunyt fiaira, akik a becsületes helytállás nyomait hagyták maguk után a vérzivataros időkben is. Az országban sokfelé egy-egy templom falába helyezett emléktáblák, emlékoszlopok a jelei annak, hogy családok, közösségek őrzik emléküket. Pákozd Mészeg-hegyen felépült a doni kápolna és előtte most már hazai földben nyugszik egy, az orosz földről hazahozott magyar katona teste.
Ugyanakkor valljuk azt is, hogy Isten örök életének részesévé váltak. Ők is tagjai annak a láthatatlan egyháznak, amelynek a halál nem tud határt szabni, mert a feltámadott Krisztus élteti. Pál apostol tanít minket, hogy egyazon testnek vagyunk tagjai, amelynek fője Krisztus. Szükségünk van arra is, hogy önmagunkkal, egymással és Istennel kiengesztelődve élhessünk. A requiem megbékélés az orosz néppel is. Először Rejevka faluban állítottak emlékoszlopot az ott pihenő magyar katonák emlékére, amit egy orosz pap áldott meg ezekkel a szavakkal: Szolgálja ez az emlék a magyar és orosz nép békéjét, jó szándékát és megbecsülését egymás iránt. Lélekben ezekhez a szavakhoz csatlakozunk.
Az evangéliumban olvassuk Jézus szavait: Ha a búzaszem nem hull a földbe és el nem hal,  egyedül marad, de ha elhal, sok termést hoz. Aki meg akarja szerezni életét, elveszíti azt, de aki odaadja, az megnyeri azt. Isten, aki mindent tud és lát, adjon nekik örök nyugodalmat és hazaérkezést az ő országába. Nekünk is legyen erőnk és alkalmunk, hogy egymásért és nemzetünkért áldozatot hozzunk. Legyen alkalmunk hazánk előbbre jutásáért, jobb létéért tennünk, amiért ők életüket adták."
A szentmise a Himnusz és a Boldog Asszony anyánk eléneklésével ért véget.

 
kép és szöveg: DukainéM