2015. május 3.: Elsőáldozás

Jézussal, mint baráttal összekapcsolva

A kapuvári Szent Anna plébániatemplomban 2015. május 3-án a 10 órai szentmisén tartották a Páli Szent Vince Katolikus Általános Iskola 3.b osztályosainak elsőáldozását.
Az elsőáldozási ünnep mottója: Jézussal, mint baráttal összekapcsolva
A szentmise elején Krisztián atya így köszöntötte az ünnepi misén jelenlévőket: "Jézus a mi barátunk, legyen veletek! Jézus meghívott bennünket ünnepelni. Szeretettel köszöntelek benneteket elsőáldozó gyermekek, szüleiteket, testvéreiteket és minden jelenlévőt."
Ezt követően két gyermek: virággal és órával lépett az oltár elé. A virággal köszöntötték Jézust, hálát adva szüleiknek, hitoktatóiknak, hogy jól felkészítették őket a szent ünnepre. Az órával azt fejezték ki, hogy Jézussal sajnos nagyon kevés időt töltenek, inkább a számítógép előtt ülnek vagy mással foglalkoznak.
A miséző prédikációjának bevezetőjében egy vidám, gyermeki szív történetéről beszélt, aki egy jó barát, Jézus látogatására készült. A gyermek, akihez a szív tartozott órát, táskarádiót és pénzt kapott ajándékba. Az ünnepi terített asztalon finomabbnál finomabb ételek sorakoztak, vendégek is érkeztek. A gyermek szívét az ajándéktárgyak, de főleg a pénz kerítette hatalmába, egészen megfeledkezett az igazi barátról, Jézusról. "Szeretne valaki itt tiszta lenni?" - hallott egy hangot a szív. "Na és te ki vagy?" - kérdezett vissza. "Én vagyok a látogató, Jézus vagyok. Nekem minden helyre szükségem van, Te kellesz nekem!" A szív sarkában csak egy pici hely jutott számára, és minden dolog fintorogva nézte őt. Jézus arra gondolt, hogy Betlehemben sem volt hely számára és csendben várt.
Az atya további gondolatait így tárta elénk: "Jézus olyan barátokat keres, akik vele élnek és Isten jó hírét terjesztik. Jézusnak vannak elvárásai a barátaival szemben, neki a teljes szívünkre szüksége van. A szívem sarkában várakozó Jézust ki kell hoznom, helyet kell készítenem számára a szívemben. Ha elfogadom hívását, nemcsak ma, az elsőáldozás napján, hanem mindig barátja lehetek. Amit egyedül nem tudsz megtenni, azt közös erővel megtehetjük. Ezért megújítjuk keresztségi fogadalmunkat: Jézus veled akarok lenni, de nemcsak ma, hanem egészen életem végéig."
A keresztségi fogadalom megújítása után két gyermek lépett az oltárhoz. Egyikük kezében kereszttel a másik kezében keresztelési gyertyával. Hálát adtak Istennek, hogy meghívta őket az Egyház tagjai közé. Imájukban kérték a keresztségi fogadalmuk megerősítését, hogy a mindennapok megpróbáltatásait legyőzve tudjanak a hit útján járni és Isten tanítását követni.
Az egyetemes könyörgésekben Jézushoz fordultak kéréseikkel: Jézus Krisztus!
Te mindig barátja voltál azoknak, akiknek szükségük volt rád. A mi barátunk is akarsz lenni. Egy igazi barátra mindent rá lehet bízni. Néha megfeledkezünk Rólad, vagy más barátot fontosabbnak tartunk Nálad. Olyankor is légy velünk, és add, hogy mindig visszatérjünk Hozzád! Add meg szüleinknek, hogy Veled, mint jó baráttal mindig együtt legyenek, és örömmel fogadják üzenetedet.
A szentmise záró áldása előtt verssel köszöntötték a szülőket. Hálát adtak az ünnepért, hogy szüleikkel, rokonaikkal, barátaikkal együtt lehettek. Hallhatták az örömhírt: Jézus a mi barátunk. Ígéretet tettek arra, hogy egész életüket úgy fogják alakítani, ahogy tőlük Jézus elvárja.

 

Jézuska, Jézuska, figyelj most reám,
Kis szívem, hű szívem szeret igazán.
Szívemet egészen Neked adom,
Szeress Te is engemet, nagyon-nagyon.

Jézuska köszönök és haza megyek,
Áldj meg és segíts, hogy otthon jó legyek.
Neked itt egyedül rossz lesz nagyon,
Azért a kis szívemet Nálad hagyom.

kép és szöveg: DukainéM