2015. május 25.: Bérmálás

Isten szeretete betölti a világmindenséget.

2015. május 25-én, pünkösdhétfőn 10 órai kezdettel a kapuvári Szent Anna plébániatemplomban dr. Rédly Elemér pápai prelátus, székesegyházi kanonok 86 fiatalnak szolgáltatta ki a bérmálás szentségét.
A templom zsúfolásig megtelt a bérmálkozókkal, szülőkkel, keresztszülőkkel, családtagokkal, rokonokkal. A szentmise elején Dukai Miklós az egyházközség alelnöke köszönetét fejezte ki a pápai prelátus úrnak, hogy eljött a kapuvári templomba és kérte, hogy a megjelent fiatalokat részesítse a bérmálás szentségében. További életére, munkájára adja a Jóisten bőséges áldást.
Az evangélium felolvasása után Radó Tamás plébános atya örömmel mutatta be a bérmálkozókat. Elmondta, hogy a hitoktatók vezetésével 86-an előkészültek a bérmálás szentségének felvételére. Mindannyian kellőképpen felkészülten várják, hogy a Szentlélek által megerősítve a Katolikus Egyház méltó tagjai legyenek. Kérte részükre a bérmálás szentségének kiszolgáltatását.
A székesegyházi kanonok válaszában az egyházmegye főpásztorának köszönetét tolmácsolta a plébános úrnak és munkatársainak, akik a bérmálkozók felkészítésében részt vettek.
Szentbeszédének bevezetőjében így fogalmazott: "Pünkösd ünnepén azt ünnepeltük, hogy az Úr Jézus, a Fiúisten, aki értünk emberré lett, miután meghalt a kereszten és feltámadt, befejezve földi tevékenységét visszatért a mennybe. Az apostolok, égre néző emberek, az angyalok szavára mégis visszatérnek Jeruzsálembe. Imádkoznak, várakoznak, még nem tudják igazából, hogy mihez kezdjenek. Két nap múlva csoda történik. Eljön a Szentlélek és az apostolokat átalakította. Ezek a félénk emberek, akik bezárkóztak Jézus feltámadása után is, félelmükben, most bátran kiállnak és hirdetik Jézus örömhírét. Az értetlen emberek, akik nem tudják, mi a teendőjük, most már tudják, mit kell tenniük és teszik, amire Jézus megbízta őket a mennybemenetele napján. Azt mondta: Menjetek az egész világra, hirdessétek az evangéliumot, tegyetek tanítványommá minden népet!"
Majd a gondolatsort továbbfűzve arról elmélkedett, hogy Jézus egyházának tagjai fontos küldetésben vannak napjainkban is, feladatuk, hogy Jézus örömhírét hirdessék. Az Úr Jézus azt akarta, hogy örömhírét az egész világon hirdessék, ez az Egyház feladata, a mai keresztény emberek is részesei. Isten szeretete betölti a világmindenséget. Ha mi ráhangoljuk magunkat Jézus tanítására, akkor Isten szeretete általunk válik emberileg megtapasztalható szeretetté.
Ezt a rádiózás világából vett hasonlattal magyarázta meg: "Vannak különböző stúdiók, ahol különböző műsorokat készítenek, különböző minőségű, mennyiségű műsort, amit felvesznek rádióhullámra és szertesugározzák a világba. Itt most, ebben a templomban számtalan adóvevő hullámhossza van jelen, de mi nem érzékeljük. Mert emberi érzékkel fel nem fogható, nincs hozzá érzékszervünk, nem tudunk róla. Ha van egy kicsi készülékünk, amit bekapcsolunk és ráhangoljuk valami adó hullámhosszára, akkor csoda történik. Számunkra már nem csoda, természetes. De 200 évvel ezelőtt senki sem tudta volna elképzelni, hogy egy picike kis készüléket bekapcsolok, és az közvetít egy műsort. Számunkra magától értetődő, hogy az embernek értékelhetetlen rádióhullámot, emberileg élvezhető műsorrá alakítja át. Persze nagyon nem mindegy, hogy ez a készülék milyen minőségű. Ha jó minőségű a készülék, akkor örömmel, élvezettel hallgatom a legszebb zenét is. De ha recseg-ropog, akkor még a híreket sem szívesen hallgatom rajta. Nagyon nem mindegy."
Emberi tapasztalataink túlmutatnak a különböző eszközökkel megtapasztalható anyagi világon. A szeretet felismeréséhez értelemre van szükség, és nyitott szív annak befogadására. "Sajnos nem egy olyan gyereket, fiatalt ismerek, akinek apja, anyja nem jól közvetíti ezt a szeretetet. Sőt olyannal is találkoztam már, bérmálásra készülő fiatallal, aki azt mondta, gyűlölöm az anyámat. Mert nem közvetítette azt a szeretetet, amely Isten rendelése szerint az ő feladata lett volna."
Az önzetlen szeretet, Isten szeretete az egész világmindenséget betölti, fizikai eszközökkel nem lehet mérni. Egyházunk kétezer éves történelme során rengeteg ember volt, akik csodálatos művészeti alkotásokkal fejezték ki Isten iránti szeretetüket, vagy embertársaikkal jót tettek. Az Isten irgalmas szeretete a hívő emberek közvetítésével megtapasztalható szeretetté válik, ezért nem mindegy, hogy milyen keresztény emberek vagyunk.
Napjainkban sokan élnek Isten nélkül, nem hisznek a feltámadásban, az örök életben. Csak az anyagi élvezet, a hatalomvágy hajtja őket. Nem emberhez méltó élet, amit a mai világ diktál nekünk. Nekünk, keresztényeknek ezen a világon kell megmutatni, hogy igen, lehet keresztény módon élni, akkor is, ha sok áldozatot kell érte vállalni. Nagyon nem mindegy, hogy milyen keresztények vagyunk, és hogyan működünk együtt az Isten kegyelmével. A bérmálás szentségében azért kaptuk a Szentlélek ajándékát, hogy megsegítsen, hogy amire emberi erőnk nem lenne elégséges, azt vele együtt működve meg tudjuk valósítani. Aki együttműködik a Szentlélek kegyelmével, akkor biztos tanúságtevő keresztény ember lesz. Aki nem működik együtt a Szentlélekkel, az pedig mintha nem is lenne keresztény."
A szentbeszédet követően a bérmálkozók megújították keresztségi fogadalmukat.
A szent liturgiát záró áldás előtt plébánosunk megköszönte, a székesegyházi kanonok úr szolgálatát, és felkérte a szorgalmas templomi szolgálatukért megajándékozott négy bérmálkozó részére egy-egy imádságos könyv átadására.
A megbérmáltak nevében Szalai Dóra és Szabó Norbert mondtak köszönetet a pápai prelátus úrnak.
A pünkösdhétfői ünnep az iskolák bérmálkozóinak csoportos fényképezésével ért véget.

kép és szöveg: DukainéM