2015. július 02.: Aranymisés búcsúünnep Házhelyen

2015. július 2-án, Sarlós Boldogasszony ünnepén a Kapuvár-házhelyi Sarlós Boldogasszony templom búcsúnapját tartották. Az ünnep alkalmából a templomot építtető aranymisés Zsebedics József c. kanonok, győr-szigeti plébános szentmisét mutatott be.
Koncelebrált: Gőgh Tibor lébényi plébános.
Szentbeszédet mondott és a híveket gyóntatta: Szakály Gyula rábapordányi plébános.
A szentmise bevezető éneke után Dukai Miklós az Egyházközség alelnöke mondott köszöntőt a hívek nevében: "Hármas ünnepet ülünk ma este itt, e szép, majdnem negyedszázada épült templomban: A templom oltárképe gyönyörűen ábrázolja Szűz Mária látogatását rokonánál Erzsébetnél. Sarlós Boldogasszony ünnepét üljük, az aratás ezekben a napokban veszi kezdetét. Most dől el, hogy megtermett-e az életet jelentő éves kenyerünk.
A második ünnepi esemény az 50 éves papi szolgálatot teljesítő, aranymisés Zsebedics József atya köszöntése. A harmadik pedig a templomépíttetőhöz kapcsolódik, akinek szorgalmas, kitartó helytállása tette lehetővé e szép templom elkészülését. Kérjük a Jóisten áldását további életére, adjon erőt és kitartást további munkálkodására."
A jubiláns atyát sekrestyése Kocsis Géza is köszöntötte, aki jelenleg is ellátja ezt a feladatot.
Az ünnepi szónok a Bibliából vett idézettel kezdte prédikációját: "Örvendeztem,  amikor azt mondták nekem, az Úr házába megyünk." (Zs 121) - majd folytatta. Valóban örvendezünk-e annak, hogy jöhetünk az Isten házába. Akik itt vannak, azt hiszem, sokan mondhatják, hogy igen-igen. Nem egy, komolynak mondott ember szájából hallottam: Kár volt a Házhelyben megépíteni a templomot. Butaság. Nem azt kell nézni, hogy egy vasárnap mennyien vannak, s esetleg máshol többen várnák, hogy legyen szentmise, hanem már azért megérte ennek a templomnak a megépítése, ami menetközben történt. Nem 2015-nek épült ez a templom, hanem évszázadokra. S nem addig, amíg a falak állnak, hanem az Úristen és ameddig ember lesz a földön, annak az imádságnak, amit itt akkor az asszonyok végeztek a tégla mellett, akkor meg lesz az eredménye. Hogy mikor, azt bízzuk az Úristenre. Sokan elmaradtak. Kár értük. A férgese hullott le, az érték marad. Azonban ne magunknak köszönjük, ne gondoljuk azt, hogy a mi érdemünk, hanem olyan körülmények közé helyezett bennünket a Jóisten. Olyan szüleink voltak, olyan családunk, hogy valóban örülünk amikor megszólal a harang, lesz szentmise vagy más szertartás.
Ha az Úristen áldása nincsen a munkánkon, nincs az életünkön, akkor mindenért fölösleges fáradozni. Mi tudjuk, őseinktől megtanultuk, bevésődött: Amilyen a vasárnapod, olyan lesz a halál napod. Ha a vasárnapunk istenes, szent, akkor nem lesz istentelen a halálunk napja. S a folytatás is dicsőséges lesz. Az Úristen mindenhol jelen van, mindenhol lehet vele beszélgetni. Mindenhol meghallgat bennünket, azonban a templom a kegyelem forrása. Bennünk lakik az Isten, templom vagyunk mi magunk is, élő templomok. A családunk is templom, az otthonunk is templom, azonban, hogy bennünk lakhasson az Úristen, hogy szerethessük és meg tudjuk tartani a parancsait, a forrás innét, az oltártól, a templomból fakad. Innét viszünk kegyelmeket haza, hogy Krisztus békessége uralkodjék a családunkban, és nem a széthúzás szelleme üssön tanyát. Hogy amit teszünk, azt mind Isten és embertársunk iránti szeretetből tegyük és így akkor bennünk lakhasson.
Azt mondják, hogy imádságból nem lehet megélni. Igaz. Viszont az is igaz, hogy imádság nélkül nem érdemes élni, mert akkor csődbe megy az életünk, akkor a kárhozat lesz a folytatás. Ahogy a bencések mondják: Imádkozzál és dolgozzál! A munkánkat viszont úgy kell, hogy végezzük, mint Istentől kapott feladatot. Dolgozzatok, alakítsátok a földet, hogy az termésével hasznotokra legyen, Isten dicsőségére. Ha mi ezt meg tudjuk valósítani, akkor szükséges, hogy eljöjjünk az Isten házába, hálát adni együtt az Úr Jézussal. Csak ha rendszeresen részt veszünk a szentmiséken, feltöltődünk, akkor tudunk keresztényként, Krisztus-követőként élni. Különben az ember önzővé embertelenné válik. Isten dicsőségére próbáljuk leélni földi életünket. És továbbadni. Csak úgy van értelme a földi életnek, ha a mennyországba torkollik. Ha az ember sajátmagának csak a kényelmét, gazdagságát keresi, akkor veszett fejsze nyele.
Isten kegyelméből felépült a házhelyi templom, azóta hány miatyánk, üdvözlégy, hiszekegy hangzott el, mert van templom. Máshol is meghallgat bennünket az Úristen. Viszont nekünk nem mindegy, hogy hol mondjuk azt az imádságot. Mindenkinek megvan a maga gondja, problémája, amit rá kell, hogy tegyünk az oltárra. A hálánkat, köszönetünket, kéréseinket, bánatunkat, örömünket. Minden szentmisén így lesz egy a Jézus áldozata a mi áldozatunkkal, Jézus érdeme a mi érdemünkkel. És így juthatunk az üdvösségre.
A szentmise végén közös aranymisés áldásban részesültek a jelenlévő hívek, és a templomból távozva a győri Könnyező Szűzanyát ábrázoló szentképet kaptak ajándékba. A szentmise után a házhelyi asszonyok finom süteményekkel, üdítőkkel látták vendégül a megjelent híveket. Vidám hangulatban teltek a kötetlen beszélgetések percei.

 

Jó Atyánkért esdeklünk, tartsd meg Isten őt nekünk.
Színed előtt nyerjen tetszést szíves kérelmünk.
Add néki malasztodat, áraszd rá áldásodat,
hogy mindenben teljesítse szent akaratod.
Szándékához adj erőt, bátorítsd a csüggedőt,
és ha szenved, vígasztalja a Szentlélek őt!
S majd ha egykor szent szavad kiszólítja,
Tenmagad légy jutalma,
nyisd meg néki Mennyországodat!

kép és szöveg: DukainéM