2015. december 27.: Jubiláló házaspárok ünnepi szentmiséje

Szent Anna plébániatemplomunkban az idei esztendőben 28. alkalommal került sor a jubiláló házaspárok megáldására. A korábbi évek hagyományait követve 2015. december 27-én, Szent Család vasárnapján a 9 órakor kezdődött ünnepi szentmisén erősítették meg a 25, 40, 45, 50, 55 és 60 évvel ezelőtt tett sírig tartó esküjüket. A szentmisét plébánosunk, Radó Tamás atya tartotta, aki a szentmise elején köszöntötte az ünneplőket, családtagjaikat és a hozzátartozóikat, majd így folytatta: "A házassági évfordulók a mai rohanó világban jó alkalmat teremtenek egy kis ünneplésre, számvetésre, amikor a házaspárok köszönetet mondhatnak egymásnak az együtt töltött tartalmas, szép évekért, a boldog együttlétért. A hálaadás köszönet Isten felé, hogy együtt megérhették ezt a napot, mely megpecsételi a hosszú évek hűségét, szeretetét és kitartását. Ugyanakkor példával is szolgálnak a mai kor emberének, hogy mit jelent két szív egymás melletti kitartása, hűsége és szeretete."
A bevezető gondolatokat követően Ézsöl Krisztián olvasta fel köszöntőjét.
A miséző vetített képekkel illusztrálta szentbeszédének gondolatait: "Egy asszonyról szóló történetet mondott el, akinek a férje társaival együtt valahol a Fekete-tengeren halásztak mindennap. Egyik alkalommal a szokásosnál tovább maradtak távol az otthonuktól, már beesteledett és hatalmas vihar kerekedett. Az asszony nagyon aggódott és arra gondolt, hogy a háborgó tengeren nem látják az irányt, valamilyen fényjelzéssel kellene segíteni. Nem sokat tétovázott, a tengerparttól nem messze álló házukat felgyújtja és így segíti partra a halászokat. Ezt a fényt észrevették a halászok és nagy küzdelmek árán, de szerencsésen hazaértek."
Mi is a világnak a sötétségében élünk, hánykolódunk ide és oda, mert nem vesszük észre azt a fényt, amely nekünk a helyes utat mutatná. Az Isten ma annak a háznak a fényét akarja megmutatni nekünk, amelyben a Szentcsalád: Mária, Jézus és József lakott. Arra akar elvezetni bennünket az Isten, hogy fogadjuk el a Szentcsalád fényét, mert csak így tudunk megküzdeni a kísértésekkel, a megpróbáltatásokkal, a sok-sok nehézséggel.
VI. Pál pápa 1964-ben a szentföldi zarándoklat alkalmával a názáreti hajlékban a következőket mondta: "Ez a ház a csendre tanít minket." Miért kell a csend? Arra, hogy lelkiismeretünk szavát meghalljuk, tudjunk a másikra, a házastársra és a gyermekre figyelni.  A jó gondolatoknál le tudjunk horgonyozni és minden esetben készségesek legyünk az Istennek indíttatásait felismerni, követni. A Szentcsalád életmintája példa az igazi családi közösségre, szeretetközösségre, a komoly és sérthetetlen egységre. Ezt sajnos napjainkban sokan megkérdőjelezik és önző módon csak a saját önös érdekeiket, kívánságaikat követik. Nem csoda, ha ilyen körülmények között egyre több lesz a kiegyensúlyozatlan, önmagával meghasonlott ember. Ők a házasságot nem holtomiglan-holtodiglan gondolják, hanem untomiglan-untodiglan tartó, lelki kapcsolatot nélkülöző élvezetközösségnek.
Az útmutatást Szent Pál adta meg a mai szentleckében, amikor azt mondta: "Legyetek hálásak!" A hála azt jelenti, hogy a másik ember szeretete sohasem lehet nekem egyszerűen magától értetődő. A hála nyitottá tesz engem abban, hogy a másik olyanná lesz, amilyet még nem ismertem benne. Szent Pál arra is felhívja figyelmünket, hogy "Mindezt az Úrban kell tenni!" Isten áldása, segítsége nélkül nem lehet családi és közösségi életet élni. Ha nem élek Istennel, nem teszek meg mindent azért, hogy helye legyen családi ületünkben, akkor gyengének, erőtlennek bizonyulunk.
Karácsony ünnepe figyelmeztetés számunkra. Isten emberré lett, egy családba született, hogy ezzel megszentelje minden család életét. Ennek a családnak a fénye hozzásegít bennünket ahhoz, hogy világosabban, fényesebben lássuk kötelezettségeinket és boldogabb életet tudjunk élni."
A hívek könyörgésében imafohászok hangzottak el a keresztény családokért, a családi békéért, a sírig tartó házastársi hűségért.
A szentmise záró áldása előtt a kivetített esküszöveg elmondásával a jubilánsok megerősítették az évtizedekkel ezelőtt tett hűségesküjüket, majd a többi jelenlévővel együtt áldásban részesültek.
A jubilánsok a templomi közös fényképezés után emléklapot kaptak ajándékba, melyen aranyozott szám jelöli a jubileumi évek számát.
A Plébániánkon őrzött egyházi anyakönyvek bejegyzéseiből összeállított kimutatásban az alábbi házasságkötési számadatok láthatók:

1950.  évben
65  éve
61  pár
1955.  évben
60  éve
89  pár
1960.  évben
55  éve
57  pár
1965.  évben
50  éve
53  pár
1970.  évben
45  éve
58  pár
1975.  évben
40  éve
68  pár
1990.  évben
25  éve
61  pár
kép és szöveg: DukainéM.