Legyen életutad járható, azt kérem számodra.
Fagyos, dermesztő napokon valakitől
mindig kapj meleg szavakat.
Sötét éjszakáidat telihold világítsa meg,
és járható út vezessen mindig házadig, s örök hazádig.
Ha bajban vagy, Isten ne aludjon bárkádban soha.
Oltalmazón borítsa föléd tenyerét, és útjaid fölfelé vezessenek.
Az időjárás ne legyen ellenséged, hátszéllel járj, s
a vihar ne sodorjon szakadékba.
Mire az ördög észbe kap, hogy te arra jártál,
már régen a mennyországban legyen otthonod!

(Ír áldás)

2015. december 31.: Szilveszteri hálaadó szentmise

Megtapasztaljuk Isten közelségét
Krisztus a világot a hit szemével nézi

A kapuvári hívek Szilveszter napján este 6 órakor kezdődő év végi ünnepi szentmisén adtak hálát a 2015-ös évben kapott kegyelmekért. Imáikban megfogalmazódtak az Úrhoz intézett kéréseik a következő esztendőre: adjon jó egészséget, türelmet, megértést a mindennapok küzdelmeiben, nyújtson lelki vigasztalást a kudarcok elviseléséhez.
Szent Anna Plébániánk életével kapcsolatos év végi beszámolóját a szentmise végén tartotta plébánosunk, Tamás atya. Részletes adatközlésben ismertette a 2015-ös év hitéleti és gazdasági eredményeit, majd áttért a lelki összegzésre.
Bevezetőjében Szent Márk evangéliumának egy részletét idézte, mely a háborgó tenger lecsendesítéséről szól (Mk 4,35-41) - majd így folytatta:
»Amikor ma este itt a templomban a 2015. óévtől búcsút veszünk, és rábízzuk magunkat Istenre, akkor eláraszt bennünket fénnyel. A karácsonyi fényesség és a jászolban fekvő Gyermek, az emberré lett Isten néz ránk. Karácsony boldog üzenete átváltoztat bennünket és örömmel tölt el minket. Így pár órán belül reménnyel telve köszönthetjük a 2016-os évet. A múló év végén újra megmutatja nekünk, hogy az öröm és a szenvedés, a nevetés és a szomorúság, a szerencse és a baj, a magasság és a mélység, a jóság és a harag hozzátartozik az életünkhöz. Megtapasztalhatjuk a világ törékenységét, az ember sebezhetőségét és azt, hogy az év folyamán túl kevés volt a jó hír. De, ha mi keresztények mélyebbre pillantunk, láthatjuk ezt a világot és ezt az időt. A hitünk szemével Istenben vagyunk benne. Pont egy ilyen pillantással ismerhetjük fel, hogy ez az év az Úr éve volt, az üdvösség és az áldás éve."
Szent Bonifác, a németek védőszentje írja egyszer egy levelében: "Az egyház úgy vezet a világ tengerén, mint egy nagy hajó. A hullámok - melyek az élet támadásai - ide-oda dobálja. Nekünk nem szabad ezt a hajót elhagynunk, nekünk kell azt kormányoznunk." Igen, nem lehet az egyház hajóját elhagynunk, mert az Úr saját maga is benne van ebben a hajóban és ő vezet minket az életünk célja felé. Biztosan érezzük a heves forgószél hatását a világban, a társaságainkban, az egyházban és a mi plébániai közösségünkben is. Megtapasztaljuk a hideg ellenszelet, ami ellenünk, a keresztények ellen fúj, és ami megingat minket. Az életünk, a világunk nem marad olyan, mint amilyen ebben a pillanatban.
A legszebb képek egyike, amikor a ma esti evangélium áll a szemünk előtt. Ebben pontosan meg van írva a pillanatnyi életállapotunk mind az Egyházban, mi a világban. Valójában félhetnénk, és teljesen kétségbe eshetnénk, ha csak az evangélium első részét olvasnánk és vennénk szemügyre. A bibliai üzenet nagyban megegyezik a mai világ- és egyházképünkkel. Tapasztaljuk, hogy a szentmiséket egyre kevesebben látogatják, maguk a keresztények is hajszolják a hatalmat, a gazdagságot, a fogyasztást és gyönyörködnek a „mézesmadzagot” helyettesítő szabadidős rendezvényekben. Ha a rendszerünk folytatódik, egyre kevesebb pénzünk lesz és alig lesznek fiatal nők és férfiak, akik a papi és szerzetesi hivatás mellett döntenek. Az emberek túl keveset imádkoznak, a püspökök tanácstalanok. Ez mindannyiunkat elbizonytalanít és félelmet kelt bennünk. Kérdéseink és válaszaink, melyek most az esti órákban foglalkoztatnak bennünket, az újévben is elkísérnek minket.
Az Úr közelében védve vagyunk, jól érezhetjük magunkat. Az Ő közelében megtalálhatjuk a hitet is. Ezt a közelséget megtaláljuk, ha összegyűlünk az Ő nevében; megtapasztaljuk Őt az üdvösség és az áldás szentségében; találkozhatunk Vele, ha a szavából élünk; ha az életünket az Ő üzenete tölti be; ha testvérekként találkozunk. Ha mindezek megtörténnek, megerősödünk a hitben. Napról napra megajándékoz minket a szeretetével és jóságával, amit a múló év végén mi is megtapasztalhatunk.
Hűségben és a hitbeli örömben elevenül meg az Egyház. Az élet támadásai ide-oda dobálnak minket. Jézus Krisztusba vetett közös hitünk, imádságaink, az Istentiszteletek, a szentségek ünnepei mind segítenek minket abban, hogy biztonságban és nagyobb higgadtságban menjünk át az újévbe. Így tudjuk kormányozni az egyház hajóját, ami odavezet minket életünk céljához, azaz az üdvösségbe.«

Befejezésül Sík Sándor hálaadó imádságát kivetítve, a hívekkel közösen mondta el.

Téged Isten dicsérlek és hálát adok mindenért.
Hogy megvolt mindig a mindennapim és nem gyűjtöttem másnapra valót, hála legyen.
Hogy mindig jutott két garasom adni, és magamnak nem kellett kéregetnem, hála legyen.
Hogy értenem adatott másokat, és nem kellett sírnom, hogy megértsenek, hála legyen.
Hogy a sírókkal sírni jól esett, és nem nevettem minden nevetővel, hála legyen.
Hogy megmutattál mindent, ami szép, és megmutattál mindent, ami rút, hála legyen.
Hogy boldoggá tett minden, ami szép, és ami rút, nem tett boldogtalanná, hála legyen.
Hogy sohasem féltem a szeretettől és szerethettem, akik nem szerettek, hála legyen.
kép és szöveg: DukainéM.