2015. január 20.: Irodalmi estek - a plébánián

 

A kapuvári egyház története III.
(Reménységben)

A kapuvári Plébánián 2015. január 20-án, kedden 18 órai kezdettel tartották az év első irodalmi estjét, melynek programját Zsebedics József kanonok úr új könyvének bemutatása, dedikálása adta. Az előadás megkezdése előtt plébánosunk Radó Tamás atya köszöntötte a vendégeket: Zsebedics József kanonok-plébánost, dr. Cs. Varga István irodalmi professzort és a téma iránt érdeklődő hallgatóságot.
A plébániai irodalmi programok résztvevői megszokták már, hogy imádsággal vagy egyházi énekkel kezdődnek az előadások, így történt ez most is, majd a Professzor úr szólt a jelenlévőkhöz: "Mindig örömmel jövök és mindig közösségbe érkezem. Most különösen, mert az ökumené hete ez. Azt szeretném elmondani, (nem tudok, hogy van ilyen kis hazánkban), hogy egy templomról és a körülötte lévő egyházról valaki három könyvet írt volna. Az első könyv úgy foglalja össze, hogy már Gartát is beleveszi és a folytatásba is. A második könyv az egy érdekes időszak. Azért érdekes időszak, mert folytatódik a harmadik könyvben is, az a korszak, amikor a 20. század elején megjelenik egy nagy szellemi, lelki megújulás a katolicizmusban, a kereszténységben. Az ökumené is nagyon fontos szerepet kap, és 1942-ig vezeti el Kanonok úr annak a történetét. 1942 után folytatja a harmadik könyvvel és 1960-ig vezeti el."
A könyvbemutató egy kissé eltért az eddig megszokott formától: a Professzor a Szerzővel együtt - párbeszédes formában mutatták be a kapuvári egyház történetével foglalkozó harmadik kötetet. A Szerző a könyv előszavában így fogalmaz: "Harmadik kötetemet zöld színnel készítettem. Az egyház ezen időszakban a reményben élt, Jézus Krisztus mondotta, a pokol kapui nem vesznek erőt rajta. A zöld színben helyet kap a fehér homokkő szobor, Kapuvár legrégibb szobra: Szenvedő Jézus, Fájdalmas Jézus. Kifejezve azt a gondolatot, hogy Jézus tovább él, szenved az Ő egyházában."
Kanonok úr egyedülálló módon már a harmadik könyvét jelentette meg a kapuvári templomokról és az ahhoz kapcsolódó vallási életről. Kapuvári káplánként, majd plébánosként figyelemre méltó helytörténeti munkákat publikált a Kapuvár környéki pusztai iskolák történetéről, a majori-pusztai emberek lelkipásztori ellátásáról, a kapuvári és gartai katolikus egyház históriájáról. Ezek a publikációk szolgáltak alapul A kapuvári egyház története című könyvéhez, amely dr. Bíró Péternek, Kapuvár akkoripolgármesterének, a második kötet már a következő polgármester, Hámori György ajánlásával jelent meg. A harmadik kötet Dr. Pápai Lajos győri püspök könyvajánló soraival és Hámori György jelenkori polgármester előszavával látott napvilágot. Mindhárom kötet támogatásában részt vállalt a kapuvári, a Győr-Moson-Sopron megyei önkormányzat, közgyűlés, a kapuvári és a gartai egyházközség is.
A huszonhárom fejezetre tagolt harmadik könyvben a begyűjtött személyes leírások, valamint a még élő tanúságtevők írásai hiteles képet adnak arról a nehéz korról, amelyben mártírokat adott az egyház. Tanulságos történetekből, életrajzokból, cselekedetekből ismerhetünk meg nagy jellemeket. Kanonok úr legfőbb szándéka, hogy olvasója "Érezze át az ősök buzgóságát, sok munkáját és jó szándékát. Tanuljon tőlük, használja fel életvezetéséhez, tudásához, és gondoljon rájuk hálás szívvel." A házhelyi Sarlós Boldogasszony templomot építő kanonok-plébános 1967-től 1978-ig volt káplánja, 1979-től 2003-ig pedig plébánosa Kapuvárnak, és méltán lett a város díszpolgára. Szülővárosába, Győrbe került, a Győr-szigeti Katolikus Plébánia kanonok-plébánosa lett, de kapuvári kötődésének mélységét bizonyítja, hogy folytatta kapuvári kutatásait, összegezte ismereteit, amelyek okulásunkra, lelki-szellemi épülésünkre szolgálnak. Példamutató buzgalommal gyűjtötte és három könyvben adta közre a kapuvári katolikus egyház történetét. A köteteket a Hazánk Kiadó jelentette meg.

 
kép és szöveg: DukainéM